Turbuly Lilla: Két halálos este
Inversedance: Tíz kicsi bűnjel; Cipolla Collectiva: Testamentum / Nemzeti Táncszínház /
A világ legolvasottabb krimijét és egy személyes szólóelőadást láthatott a közönség március végén a Nemzeti Táncszínházban, melyek közös pontja a halál volt.
A Tíz kicsi bűnjel Agatha Christie klasszikusából inspirálódott, amelyben mind a tíz szereplő erőszakos halált hal, miután ők maguk – tettel vagy mulasztással – más emberek halálát okozták. Ismert regények táncszínpadra állítása bevett gyakorlat a kortárs balett világában, amelynek vélhetően egyik oka, hogy a nézők jelentős része a táncszínpadon is történetre vágyik. Egy krimit, különösen egy Agatha Christie-krimit eltáncolni azonban nem könnyű feladat, hiszen nála a regény jelentős részét a megfejtéshez vezető beszélgetéslánc teszi ki. Fodor Zoltán koreográfiája nem is a krimiszálra, inkább a mögöttes lelki folyamatokra, bűn és bűnhődés viszonyára koncentrál, legalábbis a színlap szerint ez volt az alkotók szándéka. Mégsem szakadnak el határozottan az eredeti történettől: elhangzik a gyilkosságok módját és sorrendjét meghatározó mondóka, jelzésszerűen megjelenik a tíz szoba, láthatjuk lakóik haláltáncát, a fogyatkozó szobrocskák sziluettjét, kiemelt szerepet kap a bíró. Az előadás második részében azonban a morális dilemmákat hangosítják ki, szó szerint, mert néhány mondatos részletek hangzanak el a regényből, amelyek nem a cselekményre, hanem a szereplők önképére, tettükhöz való viszonyukra reflektálnak. Majd a feliratként is megjelenő részleteket táncbetétek követik. Ez a forma egy idő után kissé mechanikussá válik.
A Tíz kicsi bűnjel imázsképe
Erősebb az előadás a hangulatteremtésben, és ebben fontos eszköz a világítás. A kezdőkép alulvilágított sejtelmessége, később az éles vagy melegebb fényekkel megvilágított, majd elsötétülő „szobák” hozzák azt a baljós, világvégi sziget atmoszférát, amelyet a krimihez társítunk. Az előadás elején a táncosokról lekerülő leplek szimbolikus jelentőséget nyernek: idővel, ha csak néhány vonással is, hiszen tíz szereplőről van szó, egyéniséget adnak a karaktereknek. Különösen igaz ez a bírót megszemélyesítő Fejes Ádámra, kezdetektől súlyos jelenléte ugyan a krimifejtés szempontjából árulkodó jel – de hát itt nem is a krimi megfejtésén van a hangsúly. A többiek nagyrészt az ő táncrendjét követik, akaratának és a sorsnak való kiszolgáltatottságukat a koreográfia is hangsúlyozza. A nemzetközi táncos csapat jó teljesítményt nyújt, az összkép azonban megmarad valahol félúton a krimi interpretálása és a belőle kiemelt erkölcsi dilemmák felvetése között.
* * *
Gesztelyi Nagy Csilla éppen hét évvel ezelőtt (ennyi idő alatt, ugye, minden sejtünk kicserélődik) három másik táncosnő mellett a saját szüléséről beszélt a Tünet Együttes Burok című előadásában. Most, immár egy szóló-előadással az élettel és a halállal elegyedett párbeszédbe. Konkrétan is egy kerekasztalhoz invitálja őket, moderátorként elkezdve a beszélgetést, majd mindkettejük nevében egy-egy tánccal mutatkozik be. A táncbetétek között ironikusan kommentálja a látottakat („modoros Pina Bausch-utánzat”; „teleszórják itt nekem földdel a fehér lepedőt, belepiszkítanak az én nagy összegző művembe”). Az előadás ívét a kezdeti, piros kabátos magzatpóztól a ki- és leterített holttestig rajzolja meg, közbeékelve különböző kultúrák élethez és halálhoz kapcsolódó táncait. Mindezt lelassult, szertartásos nyugalommal köti össze.
Testamentum / Gesztelyi Nagy Csilla / Fotók: KNI / A fotó forrása Gesztelyi Nagy Csilla fb-oldala
Az előadás színvilágát a fehér, a fekete és a piros határozza meg. A látvány fontos eleme egy térbeli installáció, belógatott fehér, papírmasénak tűnő testrészek, melyek folyamatosan mozognak, és bizonyos megvilágítás mellett táncoló párnak, máskor egymásba játszó jing és jang ábrázolásoknak tűnnek. A folytonos átöltözések az emberi életszakaszok váltakozását is jelzik, míg az álarcok a személyiség kiismerhetetlenségére, átalakulására utalhatnak. Nagy Csilla egyszerű toposzokkal dolgozik: föld, kereszt, víz, eltemetett és előásott fénygömb (alakra inkább fénycsepp), halotti lepel. A Testamentum cím ellenére inkább a megmutatás, mint a meghagyás jellemzi az előadást. Értve ezen, hogy nem von le végkövetkeztetéseket, nem oszt meg velünk valamiféle magának kiküzdött igazságot, munkájából inkább a szembenézés igénye tűnik ki.
Testamentum / Fotó: KNI / A fotó forrása Gesztelyi Nagy Csilla fb-oldala
Az előadás zeneszerzője Philipp György. Szárnyaló oratóriumai meghatározó részei az előadásnak, zárásként pedig, míg az előadó már a halotti lepel alatt fekszik, sziluettje pedig átviláglik a fehér leplen, a közönség soraiból előlépő kórustagok szólaltatják meg a halottat búcsúztató kórusművet. Ezzel válik közösségi színházzá a szólóelőadás.
Tíz kicsi bűnjel (Inversedance, Fodor Zoltán Társulat)
Előadja az Inversedance Társulat és vendégei.
Zene: Gergely Attila. Látvány- és fényterv: Fodor Zoltán. Díszlet: Rákay Tamás. Jelmez: Veréb Diána Sára. Dramaturgia: Juhász Károly. Videó: Dinea László. Produkciós menedzser: Sándor Zoltán. Technikai munkatárs: Petróczy Attila. Koreográfus: Fodor Zoltán és az Inversedance Társulat.
Nemzeti Táncszínház, 2025. március 28.
Testamentum (Gesztelyi Nagy Csilla – Cipolla Collectiva)
Alkotótárs, dramaturg: Sándor Anna. Zeneszerző: Philipp György. Fény: Selmeczi Mercédesz. Konzultáns: Stern Szilvia és Kudron Anna. Installáció: Püspök Anita. Produkciós tanácsadó: Csomortáni Tünde, Prizma Consulting. FÜHA kórus, önkéntes résztvevők. Rendező, koreográfus, előadó: Gesztelyi Nagy Csilla.
Nemzeti Táncszínház, Kisterem, 2025. március 29.
