Török Ákos: Vasúti értékmegőrző
Fitos Dezső Társulat: Transylvania Express / Nemzeti Táncszínház /
Végül kiteljesedik a metafora, és világossá válik, hogy a színpadi alakok nem egyszerűen utasok, ők maguk a vonat.
A Transylvania Express stáblistáján viseletszakértő és néprajzi szakértő is szerepel, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a társulat az autentikusság és a tiszta forrás mellett teszi le a maga garasát. A tradíciók múzeumi őrzésének és a velünk együtt változó, élő hagyománynak a kérdésköre messze vezetne, ezért mi maradunk a befogadói benyomásoknál. Ezek sem kevésbé összetettek, de legalább közvetlenek.
Az előadásban mai fiatalok száz évvel ezelőtti mozdulatsorokat ismételnek el többszáz évvel ezelőtti népviseletekben, az egész mégsem érződik múltidéző folklór estnek. Annak ellenére sem, hogy a táncosok nem mindegyik öltözetben mozognak egyformán otthonosan. Kocsis Enikő és Fitos Dezső alkotópárosa ugyanis egy ötletes dramaturgiai fogással játékhelyzetbe hozza az erdélyi folklórt (dramaturg: Kocsis Rozi). A Transylvania Express keretjátéka: miközben megy a gőzös térben és időben, különböző tájegységek népi kultúrájának táncos és zenész képviselői jelennek meg egy-egy állomáson, és szállnak fel a szerelvényre, majd mindebből általában komoly mozgásos vigadalom keletkezik. Végül kiteljesedik a metafora, és világossá válik, hogy a színpadi alakok nem egyszerűen utasok, ők maguk a vonat.
Fotók: Gorácz fotó / A fotók forrása a Fitos Dezső Társulat fb-oldala
Az előadás látványvilága alapvetően letisztult. A hátsó falon stilizált vonatablakok jelölik a helyet, létrák lógnak a mennyezetről, amelyek az égiekkel és az elmúltakkal való kapcsolódásra utalhatnak, időnként lejjebb ereszkednek, bizonyos pontokon pedig kellékként is működnek. Az elnyűtt bőröndök elsősorban útravalók, de ülésként vagy éppen dobként is megállják a helyüket. Az elvesztésről szóló jelenetben a vörös fonalak és a létrákból álló szerkezetek miatt zsúfolttá válik a színpad (jelentésekben és vizuálisan egyaránt), de aztán ismét átlátható és átélhetőbb lesz a képlet.
A színházi elemekkel fűszerezett jelenetek mozgásban és zeneileg is jól vannak felépítve, az előadás elején például kifejezetten szellemes megoldás, ahogy a zenészek egyenként megérkeznek és sorra beszállnak a játékba. Noha ebbe az expresszbe – a dramaturgia karácsonyfaszerű nyitottsága miatt – sok minden belefér, az alkotók néhány ponton mégis túlpakolták a vagont. Az elvesztésjelenet például nemcsak tömöttsége és hangulata miatt lóg ki a sorból, de látszólag semmi köze sincs ehhez a bizonyos vonathoz. Az „utasok” álomképeként éppen lehetne értelmezni, ám az előadásban sem erre utaló jelek, sem előzmények nincsenek. Később a csupán kézzel, lábdobogással és csapásolással létrehozott virtuóz táncos játék az előadás gyöngyszeme. Bármilyen képzeletbeli néptáncvarietében megállná a helyét, ám azon kívül, hogy bőröndök vannak benne, ennek a produkciónak sincs sok kötődése a Transylvania Express többi részéhez. Noha Fitos Dezső táncosként és komikus figuraként is meggyőző a kalauz szerepében, a visszatérő poénból, hogy sípszóval abuzálja az utasokat és a nézők idegrendszerét, a kevesebb több lenne.
A Fitos Dezső Társulat előadása nagyszabású produkció: az együttes táncosai mellett részt vesznek benne a Magyar Táncművészeti Egyetem néptánc szakirányának végzős hallgatói, illetve egy zenekar is. Helyenként így közel harmincan vannak a színpadon. A tisztán életigenlő és a „csak azért is” életigenlő, lendületes táncjelenetek dominálják az estét: a hagyományőrzés köszöni szépen, jól van! Amikor pedig már kezdenénk túltelítődni a mindent elsöprő virtus látványával, az alkotók egy-egy komikus jelenettel, visszafogottabb táncos történéssel billentik helyre a dinamikát.
A táncosok arcán a folyamatos mosoly bizonyára a fent említett életörömet hivatott jelezni, amely több mint egy órán keresztül önmagában is erőltetettnek ható gesztus, különösen akkor, amikor az intenzív erőkifejtés vigyorgó grimasszá görbíti azt. Nagymértékben növelné a derű hitelét (és ez a műfaj egészére áll), ha csak azok, és akkor mosolyognának, akiknél a mosoly belülről is meg van támogatva. Különösen leleplezőek azok a pillanatok, amikor néhányan a komolyabb, esetenként komor hangulatú jelenetekben is magukon felejtik a derű álcáját, megtörve ezzel a színpadi jelentést. Hasonlóan furcsa, eleinte már-már zavaró, hogy a párok tánc közben szinte egyáltalán nem néznek egymásra (főként nem egymás szemébe). Különösen a férfiakra igaz, hogy miközben a lányok pörögnek-forognak a kezük alatt, ők leginkább egymás pillantását keresik, vagy a nézőkkel kvaterkáznak a tekintetükkel. Praktikusan érthető a folyamatos körbetekintgetés, hiszen a gyorsan váltakozó formációkban állandóan résen kell lenni, hogy megfelelő időben legyenek a megfelelő helyen, jelentés szintjén pedig az egész így inkább szól a közösség, mint a privát párok összetartozásáról. Végezetül a közösen mulatozó és együtt szomorkodó társaságok megidézésével az előadás során valóban létrejön egy eleven, szerethető és fővárosi szemmel nézve irigylésre méltó közösség élménye.
A Fitos Dezső Társulat nem búsong, hogy egyre szélesebb körben keressük és találjuk meg a mesterséges intelligencia helyét, ahogy Skibidi Toiletek és agyzsibbasztó Tik Tok-trendek sem emésztik őket. A Transylvania Express című előadásuk a legkevésbé sem aggódik, de azért az örömtáncon túl pontosan érzi a néphagyományok őrzésének jelenkori kihívásait és a feladat komolyságát. Ezen a ponton keresztül pedig akár azokhoz is képes kapcsolódni, akik kívül vannak az elhivatottak buborékján. Nem kell hivatásos hagyományőrzőnek lenni ahhoz, hogy ismerős legyen a helyzet: félteni és eltökélten védelmezni hitünket és értékeinket nálunk sokkal tehetősebb erőkkel szemben.
Fitos Dezső Társulat: Transylvania Express
Táncolják: Alzetta Alexa, Balogh Boldizsár, Fafka Júlia, Fenyvesi Zénó, Guti Hajnalka, Gulya Liliána Luca, Gyulai Evelin, Hanekám Luca, Horváth Zalán, Molnár Bálint, Németh Eszter, Östör Ákos, Sári Ábel, Varga Patrik. Közreműködnek a Magyar Táncművészeti Egyetem táncművész szak néptánc szakirányának végzős hallgatói. Zenekar: Bognár András, Fekete Márton, Fitos Dezső, Hajdú-Németh László, Herédi Zsombor, Horváth Zalán, Mihó Attila és Szabó Dániel.
Néprajzi szakértő: Dr. Balogh Balázs és Dr. Fülemile Ágnes, Galát Péter. Dramaturg: Kocsis Rozi. Díszlettervező: Mátravölgyi Ákos és Kocsis Enikő. Szcenikus: Papp Kornél. Videó, vetítéstechnika: Vető Gábor és Csobod Eszter. Viseletszakértő: Kocsis Enikő. Jelmeztervező: Kocsis Enikő és Szabó Judit. Zeneszerző, zenei szerkesztő: Szabó Dániel, Mihó Attila, Paár Julcsi. Rendező-koreográfus: Fitos Dezső és Kocsis Enikő.
Nemzeti Táncszínház, 2025. szeptember 21.
