Turbuly Lilla: Repülnek
Compagnie Hervé Koubi: Amit a nappal az éjszakának köszönhet / Nemzeti Táncszínház /
Szaltóznak, vetődnek, mindezt akrobatikus ügyességgel, de korántsem mutatványként, hanem táncművészetként, vagy inkább táncköltészetként teszik.
Egyszerre ijesztőek és elképesztőek a test határai. Van, akinek egyetlen kézmozdulat vagy egy lépés is határtalan erőfeszítésébe kerül, és van, hogy bejön 14 táncos a színpadra, és ellentmondanak a gravitációnak.
Az algériai származású francia koreográfus, Hervé Koubi saját bevallása szerint az orientalista festészetből és az iszlám építészetből táplálkozik, és valóban, első pillantásra talán csak nyüzsgő esetlegességnek tűnő színpadképeiből pontos rajzolatok állnak össze. A Budapest Táncfesztiválra érkezett, 2013-as koreográfiája, ahogy a cím is jelzi, ellentétes minőségeket sző egybe: nappal és éjszaka, fény és sötét, fent és lent, felfokozott tempó és méltóságteljes vonulás egyaránt megtalálható benne, és éppen ezek aránya és harmóniája az előadás egyik erőssége.
A fotók forrása a Nemzeti Táncszínház
A színpadot fénypászmák világítják meg, fényes köröket rajzolnak a padlóra, a takarás sötétjéből kilépő, és oda visszatérő táncosok folyamatos áramlása teremti meg az előadás alapritmusát. Valamennyien férfiak, ami első látásra nem is olyan egyértelmű, hiszen sokuknak hosszú a haja, fehér jelmezükhöz pedig a nadrág fölé húzott, a szúfi (a szúfizmus iszlám misztikus irányzat, nevét a követői által viselt gyapjú köpenyről kapta – a szerk.) öltözetekhez hasonló, de rövidebb fehér szoknya tartozik. Néhány perc múlva azonban már egyértelmű, hogy ebben az előadásban a maszkulinitás, az erő, a ruganyosság és a robbanékonyság a meghatározó. Később a táncosok egy részéről lekerülnek a fehér felsők, az izmos férfitestek és a fehér szoknyák látványában is visszaköszön a címbéli dichotómia.
A koreográfia központi eleme a forgás, amelyben éppen annyira benne vannak a keringő dervisek hagyománya és a törzsi táncok, mint a street dance különböző irányzatai, például a break elemei. Mindez azonban szó szerint és átvitt értelemben is elemelt formában jelenik meg. A folyamatos vonulásból kiválik néhány táncos, akik félkezes kézenállásban képesek akár tizenkétszer megfordulni, anélkül, hogy egyetlen zökkenő, vagy szemmel látható újbóli nekirugaszkodás megakasztaná a pörgést, szoknyájuk hibátlan íveket rajzol a levegőbe. Szaltóznak, vetődnek, mindezt akrobatikus ügyességgel, de korántsem mutatványként, hanem táncművészetként, vagy inkább táncköltészetként teszik. A kompozíciót folyamatos lebegés, minden darabosságtól mentes áramlás jellemzi, ami már-már hipnotikus hatással van a nézőre. A magasba dobott testek ívbe hajlanak, szinte lebegnek, mint a kiterített ruhák a szélben. A táncosokkal teli színpadon a mozgalmas, forgásra hangolt jelenetek lassú, méltóságteljes vonulásokkal ötvöződnek. A koreográfia minden összehangoltsága és pontossága mellett is a természetesség érzetét kelti. Itt nem az elvágólagosság, hanem a mozgások egymásba folyása, erőltetettség nélküli kapcsolódása a meghatározó.
Az előadás zenei anyaga (Guillaume Gabriel munkája, aki a koreográfus állandó alkotótársa) is egy szőttes: sokszor mintha törzsi dobok lüktetnének a háttérben, zörejek tűnnek át klasszikus zenébe, máskor hagyományos szúfi hangzás, majd harci kiáltások vegyülnek e zenei szőnyegbe. Az előadás legvégén elhangzik néhány arab (?) mondat, nem értjük, nekünk ez is zene.
Élőben az igazi, de aki ismerkedni szeretne Hervé Koubi világával, teljes egészében megtekintheti egy másik, sok elemében hasonló munkáját, a Barbár éjszakákat, ha ide kattint.
Amit a nappal az éjszakának köszönhet (Compagnie Hervé Koubi)
Asszisztens: Fayçal Hamlat
Előadók:
Badr Benr Guibi, Giacomo Buffoni, Mohammed Elhilali, Youssef El Kanfoudi, Abdelghani Ferradji, Oualid Guennoun, Vladimir Gruev, Islam Kunakkulov, Bendehiba Maamar, Nadjib Meherhera, Houssni Mijem, Ayoub Rouifi, Matteo Ruiz, El Houssaini Zahid.
Zene: Maxime Bodson, Hamza El Din – Kronos Quartet, Johann Sebastian Bach, hagyományos szúfi zene.
Zenei átiratok / hangszerelések: Guillaume Gabriel. Fényterv: Lionel Buzonie. Jelmez: Guillaume Gabriel.
Koreográfus: Hervé Koubi.
Nemzeti Táncszínház, 2026. május 10.
Budapest Táncfesztivál 2026
