Örök körök
Török Ákos kritikája a Forte Társulat Beckett-estjéről
Mindkét előadás legfőbb erénye, hogy ötletei nem öncélúak, vagyis dramaturgiai szerepük van. Ezek hatására, és ezektől függetlenül is az előadás szinte minden pillanatában az az érzésünk, hogy most valami egészen rendkívüli fog történni, és ezt a rendkívülit várjuk, ami a bakiváráshoz hasonlóan egy újabb, más síkon mutat fel valamit a drámaszöveg alapintenciói közül.
Török Ákos kritikája a Forte Társulat Beckett-estjéről
Mindkét előadás legfőbb erénye, hogy ötletei nem öncélúak, vagyis dramaturgiai szerepük van. Ezek hatására, és ezektől függetlenül is az előadás szinte minden pillanatában az az érzésünk, hogy most valami egészen rendkívüli fog történni, és ezt a rendkívülit várjuk, ami a bakiváráshoz hasonlóan egy újabb, más síkon mutat fel valamit a drámaszöveg alapintenciói közül.
Ez az évad nagyon nehezen akart indulni, a kritika egyre feszültebb türelemmel várt és várt, míg október 16-án bemutatta a Forte Társulat Dürrenmatt Fizikusok című darabját. Majd eztán ismét súlyos, hosszú szünet. Úgy látszik, a tavasz kell a rendezőknek, koreográfusoknak is, hogy megéledjenek. Ladjánszki Márta végre szakma és néző közelbe hozta Emily&AlicE című darabját, a Tünet Együttes Az élet értelme című munkája is élni kezdett, Juhász Kata Luluja is valaminek a kiteljesedése, az Artus – Goda Gábor Társulata performansz kocsmákkal remekel, és ami a legörömtelibb, a Pintér Béla és Társulata – majd kétévnyi nehézkedés után – színháztörténetet írhat, de legalábbis a saját történetének elveszni látszó fonalát továbbhömbörgetheti. Az évad színháztörténete viszont április 14-én meglebbent, szemmel láthatóan összegömbölyödött: a Forte Társulat Beckett-feldolgozásai ismét csak remekművek.
A Figyeljük csöndben a mozgását – Ó, azok a szép napok ritkán látható meggyőző módon mutatja fel a becketti szöveg monumentális erejét.
Földeáki Nóra
Figyeljük csöndben a mozgását - Ó, azok a szép napok
Ennek az előadásnak Földeáki Nóra a kulcsa, ahogy a stilizált homokból egy hüvelynyílásra kísértetiesen emlékeztető lyukon keresztül előbújik, majd vissza, miközben egy karakter több arcát idézi hangjaival. A mozdulatlanságra kényszerített, agilis teste önmagában tragikus, ezzel az eredeti becketti képet nem egyszerűen újra-, hanem továbbrajzolja.
A Figyeljük csöndben a mozgását – Godot-ra várva elképesztő, ha jól sejtem a kifejezés jelentését, eredetét. Az unalomig ismert jelentés, történet, szöveg focilabdával bemutatott trükkök, játékok közepette pereg, sokszor szinte észrevétlen, figyelmünktől messze, mert a kifejezetten zsonglőrszintű labdázgatás minden idegszálat leköt. Mikor esik már le a labda? Mikor rontják el már – kérdezzük szüntelen, miközben egyre világosabb, hogy nem történhet olyan a színen, ami kizökkentené a darabot. És miközben várjuk a bakit, tán már volt is, lehet többször is.
Krisztik Csaba és Kádas József
Godot-ra várva
Kádas József Vladimirként önbizalommal és képességgel telt, amolyan igazi színészi hangon szól, míg társa, Krisztik Csaba (Estragon) hangja erőtlenebb, de többszólamú, ezek a szólamok azonban elsősorban sablonok, ha még annyira ötletesek is (labdás trükkjeit még meghökkentőbbé teszi, hogy szemmel láthatóan nem igen tud focizni). Kádas képes szavaival is megérinteni a nézötérieket. Andrássy Máté a karakterisztikus gesztusok, hangfekvések legváratlanabb variálásaival, vagyis igazi stílusbravúrként hozza létre Pozzo figuráját, noha ezen variációk még Krisztik figuraképzéséhez mérten is inkább karikatúrajellegűek, vagyis vázlatok.
A két dráma két helyszíne eredendően elvont (egy valahol és egy valahol egy út mentén), amelyet az Ó, ezek a szép napok esetén Horváth Csaba tengerparti strandfürdő homokdűnéjére, a Godot-nál egy forgalmas, osztott pályás autóút kellős közepére szceníroz. Nem aktualizálásokként működnek ezek a helyszínek, hanem egyszerűen kézzel- és ésszel foghatóbbá teszik a drámaszöveget. Egyik esetben sem gyengül a kép, sőt, az utóbbi még azzal fejeli meg a becketti abszurdot, hogy egy olyan helyen állítja fel fáját (lógatja le kötelét), ahol lényege és rendeltetése szerint nem lehet találkozni vele, de még csak álldogálni sem. A labda nem elsősorban, csupán mellékesen labda, elsősorban gömb, tökéletesség, istenség, míg a kötél sem fa, hanem elsősorban ég és föld olyan köztese, ami ebben az esetben összeköti a kettőt. Ennek megfelelően a Forte Társulat Godot-ja sokkal bizakodóbb, mint Becketté.
Mindkét előadás legfőbb erénye, hogy ötletei nem öncélúak, vagyis dramaturgiai szerepük van. Ezek hatására, és ezektől függetlenül is az előadás szinte minden pillanatában az az érzésünk, hogy most valami egészen rendkívüli fog történni, és ezt a rendkívülit várjuk, ami a bakiváráshoz hasonlóan egy újabb, más síkon mutat fel valamit a drámaszöveg alapintenciói közül.
Tánctechnikai értelemben mindkét előadás visszafogott, minden virtuozitás ellenére akár sekélyesnek is nevezhető, ami szintén nem okoz hiányérzetet – ebben az esetben (sem).
A Figyeljük csöndben a mozgását – Ó, azok a szép napok a mozgás és a mozdulatlanság ellenpólusaival játszik, remekül. A Figyeljük csöndben a mozgását – Godot-ra várva a labdajátékban kódolt baklövések (a pattanások kiszámíthatatlansága) következtében az improvizáció és a legfeszesebb megkomponáltság helyenként elviselhetetlen erejű együtteséig terjeszti ki a mozgásokat. Nem kevés Beckettet láttam már, de ez az első, ami partiban tudott maradni a szöveggel, hellyel-közzel még elébe is vágott.
A Figyeljük csöndben a mozgását – Ó, azok a szép napok megidézi Nietzsche gondolatát az életről mint örök körről. A Forte Társulat kezdte az évadot, és most ismét nagyot alkotott. Reméljük, Nietzschének és Beckett figuráinak igazuk van, nem áll meg a történet, hanem továbbgörög, újra meg újra létrehozva nagy tavaszi szín-, tánc- és mozgásos játékainak legjavát.
fotók: Bócsi Krisztián, Puskel Zsolt | port.hu
Beckett-est (Forte Társulat)
Díszlet: Milorad Krstic. Jelmez: Benedek Mari. Hang: Keresztes Gábor. Fény: Payer Ferenc. Koreográfus-rendező: Horváth Csaba.
Szereplők: Andrássy Máté, Földeáki Nóra, Simkó Katalin, Sipos Verea. (Ó, azok a szép napok); Andrássy Máté, Blaskó Borbála, Horváth Virgil, Kádas József, Krisztik Csaba (Godot-ra várva).
Trafó Kortárs Művészetek Háza, 2010. április 13-14.
