Charlie tüzet kér
Hodász Ádám kritikája a Széttört álmokról
Az egyszerű vetített képek szűkítik a néző asszociációs horizontját, pedig a zene erős hatásokat kelt, amihez időnként a tánc is fel tud nőni egy-egy pillanatra.
Hodász Ádám kritikája a Széttört álmokról
Az egyszerű vetített képek szűkítik a néző asszociációs horizontját, pedig a zene erős hatásokat kelt, amihez időnként a tánc is fel tud nőni egy-egy pillanatra.
A macska kedves játéka üldözni a mozgó fénykört, amit a falra tükrözünk. Ez történik a táncosokkal és az Aximmetryvel, miközben Szakcsi-Lakatos Béla a színpad sarkában zongorázik. Ez az este mélypontja, összességében azonban sikerült, érdekes előadást, pontosabban szcenírozott koncertet látunk, hallunk.
fotók: Dusha Béla
A színpadon, bár szűk helyre, kis köremelvényre vannak bezsúfolva a zenészek, a főszerep szinte végig a zenéé, amit Újvári Milán koreográfiája és az Aximmetry látványa kiegészít. (A sajtóanyagban olvasható meghatározás szerint „az Aximmetry egy nyelv, amely a zenét a vizualitás tartományába emeli, de ugyanakkor egy eszköz, szoftver és hardver, amellyel a zenével együtt mozgó fényművek komponálhatók és adhatók elő. Az Aximmetryn játszó „fényszerész" a zenészek körében foglal helyet: hozzájuk hasonlóan élőben játszik a rendelkezésére álló virtuális „fényszereken", a művet leíró „fénykotta" és a karmester utasításait követve. Az Aximmetry interaktív eszköz: a valós időben előálló látvány élőben befolyásolható. Fő irányítója természetesen maga a fényszerész, de a képtartalomra hatással lehet a zene hangja, a táncosok mozgása, vagy akár a nézőközönség kezébe adott eszközök is. A fénymű vizuális nyelvének elemei nem csak előre elkészített álló- vagy mozgóképek lehetnek: valós időben előállított vizuális effektek, 3D objektumok is megjeleníthetők és interaktívan befolyásolhatók." – a szerkesztő megjegyzése) A szolidan innovatív előadás rendezője Almási-Tóth András nem törekszik a három minőség (zene, látvány és tánc) erőszakos találkoztatására, inkább hagyja, hogy békésen megférjenek egymás mellett. Jópofa játékos találkozási pont, mikor az egyik földre kerülő táncostól az éppen befelé siető meglepetésvendég, Horváth Charlie tüzet kér, majd tovább siet. A Zappa-Syrius emlékzenekar a névadó muzsikusok feldolgozásait játssza friss, mai hangszerelésben. A zenei modernizálást lehet szeretni vagy nem, ízlés kérdése. Az eredeti verziókat épphogy ismerem a netről, nincs összehasonlítási alapom, amit a MűPában hallottam, tetszett. Energikus, tartalmas, lehetne rá bulizni.
A Szegedi Kortárs Balett táncosai meg is teszik. Kezdetben a jobbra elhelyezett székeken ülnek, hallgatják a koncertet, aztán felpattannak, és megkezdik a jelzett szituációkból és egyszerű mozgásokból összeállított színpadi útjukat. A teret a székek áthelyezésével variálják. Újvári Milán rosszfiús karaktert hoz, stagedivingolni vágyik. Poroszlay Kristóf technikusként próbál rendet tenni, egy duó erejéig ő is belekeveredik az eseményekbe. Minden táncos mozdulata pontosan kivitelezett, alázatos, oldott színpadi létezéssel dolgoznak. Láthatóan jól érzik magukat a fiatalos, helyenként talán felületes mozgásszínházi nyelvben, melynek érdekessége, hogy kis dramatikus szituációk tagolják. Ezeket nem eljátsszák, hanem mozgással ábrázolják, nincs beszéd sem, csak tátogás.
A vetítésnek is főleg hangulatkeltő szerep jut, bár izgalmas távlatok tűnnek fel, mikor egy valódi táska kinyílik, és mögüle, a fal egyik pontjáról sok animált, világító piros bogár kezd mászni azt az illúziót keltve, hogy a táskából másznak elő. Egyébként jól ismert animációkat látunk: ajtó, folyosó, éjszakai város. Ezeket egy videokeverő segítségével a színpad jobb oldalán élőben vezérli egy féri. Őt a programfüzet fényszerésznek nevezi, sajnos nem derül ki, hogy mitől innovatív a dolog, amit csinál az Aximmetryvel. Az átlátszó érintőképernyős konzol úgy néz ki, mint ami több lehetőséget rejt magában, de csak egyszerű áttűnéseket, közelítéseket-távolításokat és sebességváltozásokat láthatunk. Az egyszerű vetített képek szűkítik a néző asszociációs horizontját, pedig a zene erős hatásokat kelt, amihez időnként a tánc is fel tud nőni egy-egy pillanatra. Persze elképzelhető, hogy szükség van erre a plusz stimulációra, bár mikor a dal szövegében megjelenik a sivatag szó, homokbuckákat vetíteni – nem túl izgalmas választás.
Összességében igazán élvezhető a produkció. Az együttes és a vendégzenészek, Pataki László, Tátrai Tibor, Szakcsi-Lakatos Béla és Török Ádám remekül muzsikálnak, örömmel és élettel teli a játékuk, éppen mint Takáts Tamás és Vasicsek János éneklése. Egy szabadtéri rock-fesztiválon hatalmas bulit csinálnának egy-két ezer embernek. Ott Charlie is biztosan kapna tüzet.
Széttört álmok (Szegedi Kortárs Balett, Magyar Frank Zappa Emlékzenekar)
Zene: Pataki László, Orszáczky Kackie. Szöveg: Charlie Fischer, Miklós Tibor, Tálas Endre. Díszlet: Tóth Kázmér. Jelmez: Lisztopád Krisztina. Látvány: Aximmetry (Motyán Zoltán, Szerencsés Gábor, Dajkó Tibor, Eisler Zsolt, Kovács István). Fény: Stadler Ferenc. Hang: Pánczél Lajos. Koreográfus: Újvári Milán. Rendező: Almási-Tóth András.
Közreműködik: Bensó Pál – dob, Szkladányi András – basszusgitár, Vastag Gábor – gitár, Vincze Pál – billentyűs hangszerek, Vojnits Attila – szájharmonika, Somos András – fuvola, Lukács Gábor – szaxofon, Varga István – pozan, Csizmadia Dávid – trombita, Takáts Tamás, Vasicsek János – ének. Vendégek: Pataki László (billentyűs hangszerek), Szakcsi-Lakatos Béla (zongora), Tátrai Tibor (gitár), Török Ádám (fuvola, ének).
Táncművészek: Fehér Laura, Zsadon Flóra, Markovics Ágnes,Szarvas Krisztina,Hortobágyi Brigitta, Tóth Andrea, Hajszán Kitti, Czár Gergely, Csetényi Vencel, Horváth M. Gergő,Tarnavölgyi Zoltán, Májer Gábor, Finta Gábor.
Művészetek Palotája, 2012. május 25.
