Péter Márta: A király meztelen
VI. Nemzetközi Monotánc Fesztivál – KRITIKA
A szóló műfaja nem új, történelmünk során hol a pénzhiány, hol a politika, hol mindkettő együttes nyomása miatt hajtott ki tömegével e vadvirág, amely épp ezért mindig is eleven marad. Már létezése is egyfajta protestálás. Ezért tán nem botorság úgy vélni, hogy aki másnak vagy önmagának szólót kreál, annak személyes mondanivalója van.
VI. Nemzetközi Monotánc Fesztivál – KRITIKA
A szóló műfaja nem új, történelmünk során hol a pénzhiány, hol a politika, hol mindkettő együttes nyomása miatt hajtott ki tömegével e vadvirág, amely épp ezért mindig is eleven marad. Már létezése is egyfajta protestálás. Ezért tán nem botorság úgy vélni, hogy aki másnak vagy önmagának szólót kreál, annak személyes mondanivalója van.
Négy este tizennégy programmal, és – Dusa Gábor Monománia című szép kollekciója révén – egy tematikához illő fotókiállítással lepte meg nézőit a VI. Nemzetközi Monotánc Fesztivál, és a rendezvénynek azonnal odaítélhetnénk egy Dafke-Hungaricum nagydíjat. Országunkban ma már a kultúra is kettészakadt, illetve nem, hiszen a kettészakadt dolgoknak két fele van, ellenben mai, hivatalosan – értsd: komoly pénzzel is – elismert kultúránknak nincs párja, merthogy a maga nemében páratlan, az a kis maradék meg nem számít. Na, ezt az utóbbit jelentik az alternatívok, vagy mondjuk úgy, túlélők, ameddig tart bennük a dafke virtus keserű ösztönzése. A Közép-Európa Táncszínháztól rendezett, magyar és külföldi előadókat felvonultató fesztivál igazgatója egyébként a körülményeket jól ismerő Szögi Csaba, míg a TranzDanz – Jövőtánc darabjai Kovács Gerzson Péter válogatásában kerültek a programba. A zenészeket, táncosokat és különféle területek alkotóit, kreatív munkatársait is beszámítva tehát igen sokan adták erejüket, művészetüket a monotánc fesztiváljának.
A szóló műfaja nem új, történelmünk során hol a pénzhiány, hol a politika, hol mindkettő együttes nyomása miatt hajtott ki tömegével e vadvirág, amely épp ezért mindig is eleven marad. Már létezése is egyfajta protestálás. Ezért tán nem botorság úgy vélni, hogy aki másnak vagy önmagának szólót kreál, annak személyes mondanivalója van. Remek példája volt ennek most a szlovák Tomas Danielis On the Red Lawn címmel magára szabott műve. Meglepő indítással egy barokká díszített klasszikus variációt prezentál, mégpedig Lully zenéjére (ami egyébként A király táncol moziját is szolgálta), így nem csoda, ha az ezüst nadrágot, ezüst balettcipőt, és félmeztelenül is körgallért viselő magányos férfiről a Napkirály, vagyis XIV. Lajos ugrik be. Danielis jártas a klasszikában, ám természetesen nem marad meg ennél a formanyelvnél, sőt a hozzárendelt ruházatnál sem; a földön összezsugorodva megszabadul még tündöklő szuszpenzorától is. A következő gúnya azonban ízig-vérig mai; mezítlábasan viselt hosszú nadrág, fehér ing. Plasztikus földmunka, akrobatikus elemek, hajlékonyság – a táncos a kortárs technikákban is kiváló, vagy még kiválóbb. A továbbiakban még többször is vetkőzik és öltözik, de minden epizódban feltűnik néhány szaggatott, gesztikus mozdulatsor, egyfajta zaklatott tépelődés, amely mintha azt jelezné, hogy a keresett, avagy vágyott azonosságokon kívül létezik egy állandó én is, amelyik nem hagyja „felöltöztetni" magát, amelyik folyamatosan megkérdőjelezi a „saját életet és döntéseket" is. Az ugyancsak barokk zenei világot idéző N. Porpora mellett fölhangzik Händel egyik gyönyörű áriája is, amelyet a zeneszerző Farinellinek, a kasztrált énekesnek írt (ez a téma is filmet ihletett). A darab időtartamát, koreográfiai fajsúlyát és előadói színvonalát illetően is a fesztivál kiemelkedő élménye maradt.
Maday Tímea Kinga
A tudatalattit kutatva a modern ember ókori és prehisztorikus nyomait keresi a lengyel táncos-koreográfus, Hygin Delimat; Creatures című opusában neoncsövekből egyfajta kerítést alkot színpadára, amely előtt a minimalizmus jegyében araszolgat, mígnem a „kerítéslécek" sorra kigyulladnak. Ha az emberi világosságról hozott hírt, akkor a végösszeg némileg lehangoló, hiszen az utat fordítva bejárva, sötétség borul a színre. Igaz, egy különálló neoncső tartja magát, és a táncos ennek áldozza vonagló rituáléját. Kigondolt és visszafogott darab, nem derült ki belőle a táncosi felkészültség. Annál inkább megmutatta ezt Maday Tímea, akinek Egy rózsa hangjai címmel Hámor József készített darabot. A díszletként működő vörös drapéria összhangban van Maday vörös ruhájával, aki maga a virág – ezt a reázúduló vödörnyi víz is egyértelműsíti, és mellette Hámor közbesuttogásai (megöntöznélek, megszárítgatnálak, megsimogatnálak..., ilyesmik, de mindig feltételes módban, mintha egy valamikori lovag udvarolna elérhetetlen hölgyének). Szép vallomás, megfelelő keretet nyújtva egy remek táncosnő megmutatkozásához. Az élőlények, s így a növényvilág iránti megkapó érzékenységgel Egy fáról alkotott művet Mádi László; „a Közép-Európa Táncszínház műhelymunka-sorozatának különleges eredményeként" születő alkotás kitűnik szcenikai megoldásaival, zöldben derengő rejtélyes erdejével, amelynek kitüntetett fája a száraz ágakkal teleaggatott (-ragasztott) Mádi. Apokaliptikus hangzás közben recsegve-ropogva hullanak róla az ágak, aztán szembenéz velünk (még a nézőtér is kivilágosodik), mintha azt mondaná: na, ezt akartátok? Végül a kiszáradt fatönköt magához húzva a talajt borító sötét anyagba, földbe burkolózik. Ki tudja, kihajt-e még e fa.
Néhány alkotás közéleti-politikai reflexiót is hozott. Gergye elmúlt éveit ismerve nem meglepő friss témaválasztása sem; a festészet-tánc-képrombolás alcímű Aukció egy árverés parafrázisa, de előbb persze elkészül a mű is, amely az alkotó-előadó testének tarka festéklenyomata, és rögvest keretbe zárul. Mi tagadás, nem sokban különbözik a kortárs kiállítások képeitől, és az előadás végére el is kel. Maga a festészeti akció Ravel határozott zenei programot adó Bolerójára zajlik (némi Schnittkével fűszerezve), s mire valamennyi zenei strófa elhangzik, Gergye hófehér torreádorruhája már csak egy tarka rongy, teste pedig színes (bőr)felületek mozaikja. Később egy kvázi mosdás után hivatalossá öltözik, és provokatív licitmesterként működik, meggyőzően és sikerrel. „Elszólásai" ülnek, így lesz a kézfeltétel kézrátétel, az árverés átverés, sőt árrés... Gergye következetes utat jár, Aukció című darabjával elnyerte a fesztivál díját is. – Juhász Kata opusának műfaja „installáció, koncert és tánc-performance", beszédes címe pedig: Szoborrá avatom. Tehát már szobor sem kell a szoboravatáshoz, hiszen egy ünnepi aktussal bármiből lehet bármi, meg amúgy is minden a démoni varázslatról szól. És tényleg, a látogató azt se tudta, jól lát-e, amikor aranyra festett meztelen felsőtesttel hirtelen bepördült a színházi előtérbe Juhász Kata, és jobbra-balra köszöngetve, majd szóba elegyedve néhány ismerőssel kedvesen figyelmeztetett a kezdésre is. Mintha teljesen megszokott lett volna a helyzet, errefelé szokottan abszurd, legalább annyira, mint maga a szoborrá avatás. Okos ötlet, nehéz színpadi vállalás, Juhásznak javarészt sikerült, nem utolsósorban kiváló zenésztársai miatt.
Gergye Krisztián
Önálló fejezetet írnak a cyber világ jelenségeit, netán következményeit ábrázoló művek. Koreográfiai és szcenikai mértékkel is a legkidolgozottabb példája ennek a bolgár Jivko Jeliazkov tavalyi keltezésű multimédiás Monocrossing című műve, amely a mellékelt útmutató szerint a videós kalandjátékok struktúráját mintázza színre. A most is kiváló formát mutató Hargitai Mariann előadásában látott „interaktív történet" azonban messze túllép a játékon, s végül nyomasztó emléket és bizonytalanságot hagy maga után. Ezzel szemben még kiszolgáltatottságunk, emberi gyengeségünk is mesének tűnhet a Bandart Productions interdiszciplináris táncelőadásán. Az intermédia szakon végzett Tóth-Zs. Szabolcs és a táncos-koreográfus Lengyel Katalin centire szoros együttműködéséből születik a There's always a wall című élő digitális graffiti; a farmeros táncosnő színpadi társa egy fal, újabbnál újabb ábrákkal, repkedő gömbökkel, ajtókkal, kötelekkel, szatyrokkal, amikkel aztán kedvesen képtelen akciókba bonyolódik, míg a szemlélő vidul. Mikó Dávid Béla Scorporus című darabjához mellékelt gondolatai filozofikusak, az emberiség rendeltetésére kérdeznek rá, mégis, szcenikai és táncos megoldásaiból valami idegenség árad, mintha éppen az emberi tűnne el az emberben. Izgalmas és félelmetes kaland a világmindenség egy bizonytalan helyén. – A kínai Jianan Qu a litván Vilte Svarplyte számára alkotta Sad face című munkáját, amely leginkább egy megkésett mozgásszínházi próbának hatott, néhány pillanatával A. Nikolais korabeli kísérleteit is megidézve. A programhoz leginkább szólójellegével illeszkedett Bajnay Beáta flamenco műsora, jóllehet, a temperamentumos előadó egyéni variációkkal is frissítette e hagyományos táncformát.
A „jövőtáncok" többnyire a színházi előtérben mutatkoztak be, vagy olykor a színházbelső zegzugait is bejárva. Ladjánszki Márta például hosszú szőke hajjal, napszemüvegben és tűsarkúban hívott sétára, bájos volt és provokatív, miközben színházi titkok, poros jelmezek, biciklik és mindenféle kellékek/kacatok között masíroztunk. Bora Gábor félmeztelenül, majdnem hónaljig húzott mackónadrágban, strandpapucsban érkezik, kezében jókora CBA-s szatyor; már attól röhögni kell, ahogy bambán körbetekint. Második figurája rágózik-mobilozik, a harmadik meg saját emlékműveként dől a földre, talán önnön nagysága teperi le... Zambrzycki Ádám egy lírai élet-etűddel csatlakozott a műsorba; feketén csillogó felsőjéhez ugyanilyen sapkát visel, neki-nekilendülő táncából azonban kétely árad, míg végül lerakva ünnepi ruháját, törékeny alakként kuporodik össze. Van az egészben valami megható. Ha még van ilyen szó. – A Jövő tánc szekcióját a közreműködő zenészek is erősítették, mert valamennyien hangszerük virtuózai.
VI. Nemzetközi Monotánc Fesztivál
Hygin Delimat: Creatures
Gergye Krisztián: Aukció
Bajnay Beáta és a Sobre Fuego zenekar
Tomas Danielis: On the Red Lawn
TranzDanz: Jövőtánc – Ladjánszki Márta (tánc) és Varga Zsolt (szaxofon)
Juhász Kata: Szoborrá avatom
Maday Tímea Kinga – Hámor József: Egy rózsa hangjai
TranzDanz: Jövőtánc – Bora Gábor (tánc) Tettemanti Tamás (fúvós)
Vilte Svarplyte – Jianan Qu: Sadface
Mikó Dávid Béla: Scorporus
Hargitai Mariann – Jivko Jeliazkov: Monocrossing
TranzDanz: Jövőtánc – Zambrzycki Ádám (tánc) és Kertész Endre (cselló)
Mádi László: Egy fáról
Lengyel Katalin: Dancing Graffiti
Bethlen téri Színház, 2013. május 7-10.
