Nem felejtettem ki a címből két y-t, de ha behelyezném a megfelelő helyekre őket, úgy is igaz volna a megállapítás a MA•ZE formáció létrehozóira – persze csak kifejezetten baráti ugratásként.
Óda a klitoriszhoz a termőföldes balettrúd mellett egy szelfiző szobanövény háttereként.
… ahhoz, hogy valóban stabil, visszatérő közönségbázist tudjon építeni a fesztivál, és szakmailag is tényezővé tudjon válni, fontos lenne, hogy ne csak újrahasznosított előadásokra építse a programját, hanem minden évben tudjon újdonságokkal szolgálni.
A koncertszámok erőpróbáján bizony minden apróság előtűnik; így a fáradtság jelei, a partner után kapó ideges kezek, a nüánsznyi egyensúlyvesztések és a legcsekélyebb technikai bizonytalanságok is nagyító alá kerülnek.
Nem akarja kiszolgálni a nézőt, hanem létrehozatja vele a színházat. Igazi összművészeti (raj)projekt. Szépen hozzánevel minket az előadáshoz, végig fenntartva az elkülönböződésnek, a részvétel megtagadásának a lehetőségét.
…„legyen egy kortárs, egy Seregi, meg egy népiesch”
Góbi Rita és műve egy és ugyanaz. És ez a mű nem adható át. Ilyen formában, ilyen intenzitással csakis Góbi táncolja és táncolhatja el.
A csoport friss és szabad. Lélekemelő akarattal és hittel dolgoznak alkati és életkori kivétel nélkül. Beleadnak 110%-ot, de merre lesz jövőjük?
…kiderül, hogy az emberinek mutatkozó test és agy valójában patkányokat is rejthet, hogy az emberi szokásokat, közösségi-szociális mintákat, egyszóval a végtelenül ismétlődő programokat akár a patkánylét is vezérelheti.
…nemcsak a zene köti össze a két koreográfiát, hanem a végső megoldás is: a Vivaldi-muzsikára készült koreográfia Lili nevű főszereplője is heves szexuális aktusban adja vissza testét-lelkét a teremtőnek.
