Turbuly Lilla: Tánc az asztal körül
Kulcsár Noémi Tellabor: Faun / Petruska -
Kulcsár Noémi két klasszikus zenére készült koreográfiával mutatkozott be a Nemzeti Táncszínház új épületében.
A Debussy zenéjére készült Faun rövid, alig negyedórás etűd, amelyben a koreográfus a Petruskához képest klasszikusabb, balettesebb táncnyelvet használ, miközben egy kicsit mégis kikacsint, és megkérdőjelezi a mitológiai ismereteinkben élő faun-képet. Ehhez elsősorban a koreográfiával szándékolt disszonanciában álló jelmezeket használja.
Szarvas Krisztina és Csere Zoltán / Faun / Fotók: Jókúti György
Mindkét táncos dresszére csontvázat nyomtattak, ráadásul Csere Zoltán ruhája rövid szoknyával egészül ki, míg Szarvas Krisztina nem visel szoknyát. Talán az ember androgün jellegét próbálták hangsúlyozni ezzel. A két külön fénykörből induló táncosok között megtörténik a találkozás, az érzékeny, dinamikus kettősük után, a koreográfia végén azonban visszatérnek külön világukba. Elegáns, szépen kivitelezett duettet látunk, hűvösebb érzelemvilággal, mint amit a mitológiai történet alapján várnánk.
Sztravinszkij Petruskája a vásári bábjátékok világából jött. Petruska olyan emblematikus alakja volt az orosz bábművészetnek, mint Vitéz László a magyarnak vagy Pulcinella az olasznak. Az ördöggel harcoló és a test test elleni küzdelmet furfanggal vegyítő népi hős alakja a balettszínpadon egy kifinomult szerelmiháromszög-történet egyik szereplőjévé vált, aki a Balerina szerelméért harcol egy harmadik bábfigurával, a Mórral.
Petruska
Kulcsár Noémi tavaly Olmützben egyszer már színpadra állította a Petruskát, most pedig saját társulatával vette elő újra. Mai közegbe helyezte át a történetet. A díszlet központi eleme egy nagy, fekete tárgyalóasztal, e körül, ezen vagy éppen ez alatt táncolnak a szereplők. Mintha egy modern irodaházban lennénk, amelyben egyenirodisták élik a maguk beszabályozott életét, amelyet a balettől a kortárs tánc felé elmozduló mozgásvilággal jelenítenek meg.
Ezzel a közeggel áll ellentétben a három meseszereplő felbukkanása. A címszereplő Schell Martint bohócgallérral és festett bohócarccal különböztetik meg, Hajszán Kitti kimerevített balerinaszoknyája egy porcelánfigura képzetét kelti, Csizmadia Tamás pedig a Mór szerepében éppen hogy nem fekete, hanem hófehér öltönyt kap.
Petruska / Schell Martin és Hajszán Kitti
Kulcsár Noémi olvasatában az a művészettel, játékossággal és érzelmekkel teli közeg, amelyet a három bábfigura képvisel, esélytelen az uniformizált, érzelemmentes külvilággal szemben. Kidolgozott, pontos koreográfiát látunk, amely messzemenően tiszteletben tartja a zenei alapanyagot, mondhatni, felül a hullámára. A három főszereplő egyenletes, szép teljesítményt nyújt. Mégis marad hiányérzet a nézőben. Egy jól követhető, esztétikus táncjátékot látunk, amit kellemes nézni, de nem mozdít ki bennünket ebből a langyos nézői pozícióból, nem kavar fel, nem siratjuk meg az érzelmek és az értékek pusztulását. Ott maradunk valahol a hosszú asztal túlsó felén.
Kulcsár Noémi Tellabor: Faun / Petruska
Előadók: Szarvas Krisztina, Csere Zoltán, Schell Martin, Csizmadia Tamás, Hajszán Kitti, Rácz Réka, Horváth Attila, Taba Benjámin.
Zeneszerző: Claude Debussy, Igor Sztravinszkij (EditioMusica Budapest).
Díszlet, jelmez: Csere Zoltán, Kulcsár Noémi. Koreográfia: Kulcsár Noémi.
Nemzeti Táncszínház, 2019. március 19.
