Varga Kinga: Kizökkent a világ?
Pataky Klári Társulat: Csönd -
Táncelőadást élőben nézni gyógyító erejű.
A színlap szerint a COVID-járvány ihlette az előadást, de a látottak erre direkt módon nem utalnak. Ráadásul az, hogy a táncosok időnként kiabálnak vagy máshogy hangokat hallatnak, éppen a cím ellenkezőjét sugallja. Amit érzékelünk, az a harmónia, az összerendezettség, a pozitív életszemlélet. A kellemes hangulat és a súlyos téma kettőssége megmarad a nézőben az ötvenperces koreográfia láttán.
Fotók: Bagi AnnaBori / A fotók forrása a Pataky Klári Társulat facebook-oldala
Bejátszott, ének nélküli, ritmusos zenére lágy és vonalvezetett mozdulatokkal két férfi és három nő táncolja az előadást – délutáni partivendég stílusú jelmezben. A nőkön bársony- és selyemruhák, elegáns öltözékek, kicsit már leeresztve a feszességből (lóg a cérna, nincs minden cipzár felhúzva), a férfiak is laza eleganciával jelennek meg, nyitott ing, lazán aláhulló sötét nadrág, utóbbiak mintha versenytáncos öltözékben lennének. Öt individuum, akárkik lehetnének. Érzékiség van a mozdulataikban, pulzál bennük az élni vágyás. Mintha egy vad vendégség után próbálnának hazatalálni. Az „ihlető forrás” figyelembevételével arra asszociálhatunk, hogy magányos lelkek kószálnak az utcán ebben az új helyzetben, a pandémiában.
A tánc nyelvén ez úgy jelenik meg, hogy a táncosok a koreográfiában általában egyenlően foglalják el a teret (ülnek, állnak, fekszenek), és onnan indítják el a mozdulataikat. Ezek sokszor egyszerre, szinkronban történnek. Ez az összhang az, ami aztán felbomlik, de mindig újra is rendeződik. A táncosok kapcsolatba lépnek egymással, egymáshoz érnek, a színpad egy adott pontján csoportosulnak. A zaklatottságot sugallja, hogy gyakran kimerevedett pózokat látunk (kicsavarodott női test), vagy remegnek és/vagy hangokat hallatnak a testek. Egy nő rááll egy férfi vállára, fejét nyomkodja. Ketten egy nőt visznek, aki fejjel lefelé lóg, miközben spárgába tárja lábait. Ezek nem a testek hétköznapi megnyilvánulásai, még a tánc nyelvén sem. A testet különleges módon használják, mutatják meg, például egymásra is csavarodnak. Ezzel együtt harmónia sugárzik a mozdulatokból, ez abból is adódik, hogy a koreográfia egésze jó ritmusban van összeállítva, az előadásnak nincs egy unalmas pillanata sem.
Mindannyian tudjuk, mit jelent a mostani járványhullámokban létezni, és azt is érzékeljük, milyen fontos az, hogy ez különböző művészi alkotásokban megnyilvánuljon. Táncelőadást élőben nézni gyógyító erejű. Ez a dinamikus, erőtől duzzadó, ritmusos este a pozitív hozzáállásával és a személyes jelenlét, a táncosok kisugárzása révén ezt bizonyítja. Mindezt érzékeljük, megkapjuk, ugyanakkor, ha nem lenne a cím és a színlap leírása, a látottak alapján valami egészen másra lehetne asszociálni. Éppen a pozitív hozzáállás miatt a kizökkent világ képe, annak érzete nem jön át a kulisszán. De átjön az összhatás, az összhang – és a publikumra gyakorolt maradandó benyomás.
Csönd (Pataky Klári Társulat)
Táncolják: , Bot Ádám, Bujdosó Anna, Lukács Levente, Rácz Réka, Temesvári Zsófia.
Fényterv: Vajda Máté. Zenei közreműködő: Gergely Attila. Koreográfia: Pataky Klári.
Nemzeti Táncszínház, 2021. november 3.
