Varga Kinga: Állóképességből jeles
SUB.LAB.PRO (Kolegova & Jalonen & Hód): Topáz -
Hiába el- és befogadó azonban a néző, egyfajta kölcsönösségnek meg kéne teremtődnie: a tánc- és színházcsinálóknak is gondolniuk kellene a befogadóra.
A SUB.LAB.PRO nevű kreatív táncműhely Topáz címmel rendezett háromszor negyven perces bemutatót fél évad munkájából. Energiájukat nem kímélve, szakmai tudást felmutatva hozták létre az estjüket, ugyanakkor nem voltak tekintettel a befogadók tűrőképességére.
Felmerül a kérdés, hogy egy kreatív műhely vizsgaelőadása mennyire való nagyközönség elé. A dobhártyát súlyosan sértő elektronikus zene (többeknek gyakorlatilag csak füldugóval kibírható) a nézők nyugalmának megzavarását jelenti, de ezt nem jelezték előre a műsorfüzetben.
Fotó: Ofner Gergely
A különböző nemzetek 120 táncosából kiválasztott táncosnők (vendégtáncosok közreműködésével) három koreográfiában kaptak lehetőséget, hogy bemutassák aktuális tánctudásukat. A három előadást három koreográfusnő hozta létre: Maria Kolegova, Jenna Jalonen és Hód Adrienn – a névsor azt is jelzi, hogy a növendékek eddig kikkel dolgoztak, milyen hatások érték őket. A táncosok állóképessége az emberi teljesítőképesség felső határát súrolta az esten: a három koreográfiában egyre nagyobb tempót diktáltak ugyannak a táncos-csapatnak. De láthatóvá vált az is, hogy a műhelyben olyan technikai tudásra tettek szert, ami csak előnyükre válhat. Az alkotók szinte promóciós anyagként tájékoztatták a közönséget és a szakmát a táncosok technikai tudásáról. De erre talán a háromszor negyven percnél – a táncosoknak és a nézőknek egyaránt – kevesebb is elegendő lett volna.
Az első koreográfiában (Maria Kolegova: Her Abandoned Pieces) klasszikusabb kortárs táncnyelven fogalmazott az alkotó. A földön fehérneműben fekvő nők felkeltek, felöltöztek, majd egy klasszikusbalett-előadást imitáltak. A keretben, a felvezető és a levezető részben mintha törzsi táncot láttunk volna – zenei aláfestés nélkül, halandzsa beszéddel, lihegéssel, hajrázással… Ez egyfajta rákészülés-technikának tűnt, de megmutatta a műhelymunka improvizációs jellegét is. A kevesebb itt is több lett volna: a felvezetés hosszú volt, a levezetés lassú, a középrészben a gyors „mediterrán zenei” tétel szintén kicsit el volt nyújtva.
A második koreográfia (Jenna Jalonen: Ring) formai megoldása és zenei aláfestése volt a leginkább befogadható, ezáltal ez lett az est legértékelhetőbb előadása. A lányok (csak nők táncoltak és koreografáltak az esten) végtelen körtáncot jártak folyamatosan gyorsuló, virtuóz lábmozgással, élő elektronikus zenére, mely kíséretet egy férfi előadóművész a helyszínen alkotott meg.
A harmadik darab (Hód Adrienn: Flappers) nehezen besorolható bárhova is, erre nyilván nincs is szükség. A house dance műfajára utaló improvizatív alkotásban a Charleston tánc korszakát idézték meg sajátosan: korabeli stílusú ruhákban felvételről felhangzó, fülsiketítő elektronikus zenére ugráltak végig, sokáig a falnak fordulva. Ez a koreográfia talán egy artisztikus blöff volt. Ezzel sem volna semmi baj, mert a kortárstánc tartománya végtelen.
Hiába el- és befogadó azonban a néző, egyfajta kölcsönösségnek meg kéne teremtődnie: a tánc- és színházcsinálóknak is gondolniuk kellene a befogadóra. Nem lehet művészi (ön)cél az idegrendszer súlyos megzavarása – még a kortárstáncban sem, még kísérleti műhelymunkában sem.
SUB.LAB.PRO: Topáz
Maria Kolegova: Her Abandoned Pieces; Jenna Jalonen: Ring; Hód Adrienn: Flappers
Az Ensemble: Dora Almeleh (BE), Lina Bouainane (FR), Rose Bouvet (FR), Laura Mello Rella (IT), Hanne Van Driessche (BE), Jázmin Wéber (HU).
Vendégművészek egyes alkotásokban: Naomi Kats (IL), Flóra Virág (HU).
Alapítók, művészeti vezetők, mentorok: Jenna Jalonen, Juhász Péter.
Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2021. december 17.
