Szoboszlai Annamária: Egymás húsába
Vasas Művek: Zárt ajtók / Nemzeti Táncszínház /
…mást vár a nő, mást vár a férfi. Máshogy szeretnek, máshogy szeretnék.
Vasas Erika és Rónai Attila Zárt ajtók című táncbemutatója betekintést enged egy nő és egy férfi szerelmi kapcsolatába, „héjanászába”. Ahogy azt a koreográfia címe is jelzi, olyan jeleneteknek lehetünk tanúi, melyek a nyilvánosság számára általában láthatatlanok. A kívánlak, a kellesz, a fájdalmat okoztál, a tartsd magad távol, az enyém vagy, a gyere közelebb, a próbáljuk meg stációit és variációit járjuk végig a táncosokkal 40 percben. Láttunk már a témában táncműveket, a kérdés, mit és hogyan mond el egy táncalkotó a kliséken túl, mitől tud másról is szólni, rétegződni a munka.
Fotók: Mészáros Csaba
Ami engem leginkább megfog ebben a táncban, az a sebezhetőség és az erő párbeszéde-viadala. Vasas Erika törékeny alakját egy bő ing teszi kontúrtalanná, rebbenő, madárszerű jelenséggé. Alvadtvér-színű nadrág és zokni ismétli a hullámos hajzuhatag vörösét. Rónai Attila mintha egyetlen tömbből lenne kifaragva; a színpadi megvilágításban szürkés-kékes árnyalatúnak tetsző öltözék szinte egybeolvad viselőjével, nem jellemez, nem mond el többet a karakterről. Az első percekben egy stilizált birkózásban kapcsolódnak össze ők ketten, a szerelmi aktus horizontális táncában, zökkenéstelen mozgásívekkel. Pozícióból újabb pozícióba folynak, kavarodnak, míg az önfeledtség legfelső fokán szétválva, külön-külön, monoton mozognak tovább a testek. A férfi energiái középről kifelé feszülnek, a tomboló rángatózás hatótávolsága túlnő teste körvonalain. A nő befelé küzd, egy, a végtelenben rejtőző, sejtett középpont irányába.
Innen építkezik tovább a következő stáció: mást vár a nő, mást vár a férfi. Máshogy szeretnek, máshogy szeretnék. Közös színpadi jelenlétük, energiáik maguk felé fordítják a figyelmet, de mintha a belső muníció nem lenne elég, vagy nem bíznának eléggé abban, hogy a mozgásstilizáció továbbműködtethető. A közvetlenül, mozgásérzékelésünk útján fölfogható/átélhető darab elkezd lelki síkra terelődni, megnő az arcjáték és a gesztusok szerepe, mely véleményem szerint jóval kevésbé izgalmas terület egy táncelőadásban, mint a primer mozgásélményből fakadó látvány és a magában a nézőben kirajzolódó kép.
A Budai László koreografálta tangóbetét fura zárványnak hat az előadás testében. Az eddig szabadon mozgó, artikulálatlan(nak ható) mozdulatokból építkező előadók hirtelen, minden átmenet nélkül kötött, konkrét formába kényszerítik magukat. – A tangó a figyelem, az együtt lélegzés tánca. Ha a férfi tangótáncos tapasztalt, jól vezet, akkor akár kezdő partnerét is képes úgy vezetni, hogy táncuk az egymás felfedezésének, megismerésének a játéka legyen. Hogy Vasas Erika és Rónai Attila kettőse nem adja ezt az élményt, egyáltalán nem volna baj, amennyiben ennek tudatos dramaturgiai döntés állna a háttérében, és a sutaság, a bizonytalanság jelentéssé válna a Zárt ajtókban. Itt azonban ez nem történik meg, inkább arról van szó, hogy az alkotók beemelnek egy olyan formát, amit nem indokol semmi, s melynek szervesítését nem sikerül megoldaniuk.
A tangóbetét után visszatérnek saját táncnyelvükhöz, mely a továbbiakban nem eredményez továbblépést. Hasonló hiátust képez az a jelenet, amikor Vasas Erika a jobb hátsó sarokból előre indulva végigjárja a táncteret, a párkapcsolati viadalok harcterét, miközben össze-összerogy, partnere pedig igyekszik újra és újra talpra állítani. A jelenet hosszú, a koncepció is világos, s így, mivel meglepetést nem tartogat, és érzelmileg sem mozgat meg, üres idő keletkezik.
Vajon mi a konkrét cél? Mi állt az alkotók fókuszában?
Mostani formájában a Zárt ajtók inkább tűnik egy majdani előadás munkabemutatójának, mint kész darabnak.
Zárt ajtók (Vasas Művek)
Művészeti konzultáns: Esterházy Fanni. Technikai vezető, díszlet és fénytervező: Molnár Péter József. Argentin tangóbetét koreográfusa: Budai László. Zeneszerző, zenei szerkesztő: Mádi László. Jelmeztervező, sminkmester: Pintér Áron Tamás. Koreográfus: Vasas Erika.
Táncolja: Vasas Erika, Rónai Attila.
Nemzeti Táncszínház, 2025. március 19.
