Török Ákos: Anna, Bazsi, Gergő az óvodában
Szabó Réka – Szünet Együttes: Talált tér – Munkabemutató / Trafó /
…nem játszik rá a furaság és a cukiság faktorra, nem komolykodik és nem is idealizál. Nem tesz úgy, mintha mindig mindenki a legnagyobb örömmel akarna és tudna egymáshoz közeledni és egymáshoz érni.
A Talált tér csapata ovi imprónak hívja egymás között azt, amit ma délután a Trafóban elénk tárnak. Hogy miért óvoda? Erre Valcz Péter (kreatív munkatárs) adja meg a választ még a tárlat előtt: „mert ekkor voltunk utoljára normálisok”. És amit látunk, tényleg olyan, amilyennek kisgyermekek mozgásos játszadozását elképzeljük: őszinte és felszabadult közeledések, egymásra figyelő kapcsolódások és leválások hullámzóan sokszínű forgataga. Gyakorló óvodapedagógusok és a korosztállyal dolgozó táncterapeuták majd eldöntik (magukban), hogy ez inkább csak gyermekromantika, vagy valóban ilyenek a felkészítetten improvizáló 3-6 évesek. Ez most egyáltalán nem számít, mert a Talált tér nem a valóságot, hanem az elképzelhetőt mutatja meg nekünk – hátha van átjárás a kettő között.
Önmagunk megtisztítása és az így előbányászott gyermek énünk megmutatása ezekben a napokban (október 23-án írom ezeket a sorokat) különösen aktuális. Merthogy komoly politikai/társadalmi vetülete van az egyén felszabadításának a felnőtté válás során rárakódó civilizációs pakkoktól. Ha nem így lenne, ugyan kit érdekelne nyolc fiatalember helyenként gyermekded színpadi izgése-mozgása?!
Fotók: Vargosz / A fotók forrása a Trafó
A Talált tér a spanyol Compañía Danza Vinculados társulattal közös Erasmus+ projekt egyik ága. A nyílt pályázat során kiválogatott nyolc magyar táncos Szabó Réka és munkatársai vezetésével, ekkor még a spanyolok nélkül kezdett bele a felkészülésbe, amit a mediterrán partnerrel közös munkabemutató követett. Szabó Réka elmondása szerint már ekkor motoszkált bennük a gondolat, hogy a hazai csapattal szeretnének Magyarországon létrehozni egy előadást. Most ennek egy „nyers vázlatát” mutatták be.
A Talált tér egy inkluzív előadás, amelyben különböző kognitív és motoros képességű előadók szerepelnek egyenrangú partnerként. A spanyol társulat már évtizedek óta dolgozik ilyen csoportokkal. (Szerencsére) ez nálunk sem nóvum: a Baltazár Színház 1998, a MáSzínház 2010 óta hoz létre prózai előadásokat értelmi sérült és ép előadókkal közösen, az ArtMan Egyesület pedig 1999-től kezdve teszi ugyanezt elsősorban a kortárstánc műfajában. A legutóbbi ilyen jellegű táncprodukció az ArtMan Egyesület és a Hód Adrienn által vezetett Hodworks közös munkája nyomán létrejött Idol volt 2023-ban. Mindhárom inkluzív szemléletű egyesületnél müvészetpedagógiai és művészetterápiás csoportfoglalkozások alapozzák meg és egészítik ki a bemutatókat.
A sok minden másban is jelentős, de a névválasztásban szerintem a csúcsot jelentő Tünet Együttes (az elnevezés ötletgazdája Peer Krisztián volt) kreátorai most is kitettek magukért. A működését részben a hazai központi támogatások rendszer(telenség)ének hatására tavaly felfüggesztő társulat vezetője, Szabó Réka és alkotótársai ezúttal Szünet Együttesként jegyzik az improvizatív előadást.
Ha a világ legjobb kortárs táncosait (már, ha egyáltalán van ilyen) egymásra eresztenék egy szerkesztetlen közös improvizációra, abban jó eséllyel nem sok örömünket lelnénk nézőként. Ha mindezt megelőzné egy néhány napos felkészülés, még mindig nem biztos, hogy amit így összehoznának, szerkezet nélkül kitartana egy órán keresztül. A Talált tér felvezető szövegéből kiderül, hogy a felkészülés egyik fontos feladata az lett, hogyan tudnak egymáshoz kapcsolódni a különféle előadók: profi kortárs táncosok, táncnövendékek és „enyhén neurodiverz, illetve atipikus fejlődésű, táncolni imádó fiatalok”. „Hogyan tudjuk megvalósítani azt, ami olyan egyszerűen hangzik: egyenlő esélyeket, egyenlő hozzáférést a tánchoz?”
Egy többször visszatérő, kaotikusan hömpölygő, fixált mozgássoron kívül nehéz eldönteni, hogy az előadás különböző elemei közül melyiknek milyen előélete van. Az biztos, hogy a színen látható elfogulatlanság és felszabadultság mögött komoly munka áll. Néhány perces blokkok követik egymást, hol zenével, hol zene nélkül, amelyek azt a hatást keltik, mintha mindaz, amit látunk, magától menne. Minden szimultán történik: vannak, akik egyedül mozognak (vagy épp lézengenek), mások kettesével, hármasával kapcsolódnak, egy ideig együtt vannak, majd odébbállnak, azután újabb blokk, és ezek a minimálok kisebb-nagyobb változásokkal folytatódnak. A fixált mozgássor ellenére a kavalkádjelleg egyneművé teszi az előadást, ami nem könnyíti meg a befogadást. Ezen sokat segít a zene, a hol ismertebb, hol kevésbé ismert számok mozgásdinamikában és önmagában is meg-meglendítik a produkciót. A legnagyobb dobás a záróaktus, egy ügyes nyúlás vagy tisztelgés Jérôme Bel Gala című produkciója előtt: Marosi Gergely, az egyik Down-szindrómás előadó kedvenc zenéjével és egy ehhez mért táncszólóval rukkol elő, amit a többiek igyekeznek követni. Ezután egy szintén atipikus fejlődésű fiatal, Horváth Anna kerül a rivaldába, végül pedig a közönség is beállhat az össztáncba.
A Talált tér nem játszik rá a furaság és a cukiság faktorra, nem komolykodik és nem is idealizál. Nem tesz úgy, mintha mindig mindenki a legnagyobb örömmel akarna és tudna egymáshoz közeledni és egymáshoz érni. Nem egy problémátlanra gyalult és egyengetett szép, új világot mutat meg, hanem egy sokszínűt a maga eredendő egyenetlenségeivel és az általunk beleszőhető egyenlőséggel. Az előadás elsősorban intellektuális, érzelmi élményt nyújt: a sokféleség, az egymásra figyelés és a kölcsönösség felszabadult játéka itt olyan, mintha ez természetes lenne – miközben tényleg az, vagy legalábbis miért ne lehetne.
Szabó Réka mostani „szabadságharcának” van egy nagytestvére (vagy kicsi): a 2021-ben bemutatott Afterparty című rendezése szintén az előadók felszabadítását célozta. Igaz, ott a Tünet Együttessel nem a gyermeklétet, hanem valami annál is eredendőbbet tártak fel civilizáltságunk lebontásával. Ezt az alcím is jól mutatja: egy fiktív törzs fiktív rituáléja. Talán az sem véletlen, hogy a Szabó Rékával egy alkotói korosztályba tartozó Hód Adrienn minap bemutatott Shared Values című előadása (cikkünk az előadásról ITT olvasható) szintén egy önmagát szabadnak mutató (és részben helyben improvizált) játék, ami a Talált térhez hasonlóan a közös időtöltést társadalmi szintű példázatként tárja elénk. Mintha nekik jobban fájna a civilizáció és/vagy ők még (már) hinnének abban, hogy nagyobb közösségként is képesek vagyunk jó irányba változni. Nekünk legyen mondva!
Szabó Réka – Szünet Együttes: Talált tér – Munkabemutató
Rendező: Szabó Réka. Kreatív munkatársak: Szász Zsófia, Valcz Péter. Fény: Mervel Miklós.
Alkotó-előadók: Dudás Balázs, Farkas Julcsi, Holly Laura, Horváth Anna, Kovács-Papp Flóra, Marosi Gergely, Moskony Milla Noa, Szőke Johanna.
Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2024. október 20.