Turbuly Lilla: Kényszerű keretek
Feledi János – Feledi Project: A szerelem arcai
Az alkotók célja a szerelem három fázisának (a vágy születésének, egy ambivalens kapcsolatnak és a kapcsolat végének) a megjelenítése volt.
Feledi János termékeny alkotó, aki gyakran inspirálódik irodalmi művekből. Csak az utóbbi néhány évben készített előadást a Cseresznyéskertből, a Liliomból, a Sirályból és Pilinszky János verseiből kiindulva is. Hogy nem lehetetlen vállalkozás egy számtalanszor színpadra állított drámában valami új, egyedi színt felfedeznie, azt például a Sirállyal bizonyította (kritikánk itt). A mostani bemutatóhoz a színlap szerint Márai Sándor három regénye, A gyertyák csonkig égnek, az Eszter hagyatéka és a Válás Budán jelentette az origót, ezúttal azonban kevésbé szerencsés kézzel nyúlt az alapanyaghoz.
A fotók forrása a Feledi Project fb-oldala
Három regény és egy 50 perces táncjáték esetében nyilvánvaló, hogy történetmesélésről szó sem lehet. Az alkotók célja – ismét a színlapból indulok ki – a szerelem három fázisának (a vágy születésének, egy ambivalens kapcsolatnak és a kapcsolat végének) a megjelenítése volt. A nézői hiányérzet oka pedig éppen az, hogy férfi és nő viszonya, kapcsolódása nem született meg a színpadon. Feledi János talán azért választotta a három táncosnő (Bakonyi Jusztina, Liszkai Zsófia és Wéninger Dalma) mellé Hirtling Istvánt a férfi szerepére, mert a színész magas, vékony alkatával, elegáns megjelenésével emlékeztet Márai Sándorra. És mintha az alkotók a színész színpadi jelenlétével is az íróról bennünk élő képre: a bölcs, merengő, szenvtelen entellektüelre helyezték volna a hangsúlyt, nem pedig a szerelem férfi arcára. Ez már eleve akadálya a kapcsolódásnak, amit nem segít a táncosnők és a színész között lévő generációnyi korkülönbség sem. A kívülálló attitűdöt erősíti, hogy az előadás túlnyomó részében a férfi kifelé fordulva, a szemkontaktust gondosan kerülve viszonyul a vele kapcsolódni vágyó nőkhöz. Ha mégis létrejön valamiféle kapcsolat, azt egy köréjük helyezett merev kép- vagy tükörkeret teszi nehézkessé.
A keretek egyébként a díszlet meghatározó elemei, belőlük áll össze a színpad hátsó részében egy paravánszerű építmény, e mögé bújnak az éppen nem táncolók, innen nézik táncoló társnőjüket, innen emelik ki a már jelzett keretet is. Fakeretek szegélyezik azt a hasábot is, amelyen a nyitóképben Hirtling István ül (a helyzet a látszólagos könnyedség és a kényelmetlenség ambivalenciáját közvetíti), és amelybe az előadás egy pontján Liszkai Zsófia belebújik. A színpadkép meghatározó elemei a tánctér köré szórt vörös rózsák és a tűsarkú cipők is. Ezeket az elkoptatott szimbólumokat is lehet közhelyektől mentesen, hatásosan használni – gondoljunk csak Frenák Pál ikonikus előadására, az InTime-ra, de akár Feledi Sirályára is, amelyben jelentéssel telten hangzik el a Millió rózsaszál című sláger. Itt azonban ez az eszközhasználat nem tud túlmutatni a közhelyeken.
A koreográfia három részre épül, mindegyikben egy-egy táncosnő a főszereplő. Feledi János alkatukban, egyéniségükben igencsak eltérő táncosokat választott. A leghangsúlyosabb szerep az első részben táncoló Liszkai Zsófiának jut. A szerelem ébredését, a hódítási, kapcsolódási vágyat jeleníti meg. Az érett, érzéki szerelem Wéninger Dalma, az elszakadás, lezárás Bakonyi Jusztina táncában jelenik meg. Hirtling István a prózai megszólalások mellett a koreográfiában is szerepet kap, elsősorban az ablakkerettel komponált részekben. A táncosok megbízható minőségben, szépen abszolválják a koreográfiát, amelyben nincsenek különösebb meglepetések.
Tóth Mariann zongorajátéka érzékeny, atmoszférateremtő alapot ad a színpadi történésekhez. Az időnként elhangzó, őszre, októberre hangolt Márai-szövegek melankóliájához is jól illik a zongorajáték. Az író rendíthetetlen minőségigényét, egyedi hangját azonban nem tudja megidézni ez az előadás.
Feledi János – Feledi Project: A szerelem arcai
Előadók: Bakonyi Jusztina, Liszkai Zsófia, Wéninger Dalma. Színművész: Hirtling István. Zongorista: Tóth Mariann. Jelmez, látvány: Feledi János, Henez Mariann, Matiz Gábor. Kivitelezés: Vati Tamás. Rendezés, koreográfia: Feledi János.
Nemzeti Táncszínház, Kisterem, 2026. január 22.
