Kutszegi Csaba: Mesés Tolditól lelkével táncoló gésáig
Március 24-én kezdődik a Horizont Fesztivál Miskolcon /
…a Toldit nemcsak elszavalni, hanem verselés közben eljátszva elmozogni is lehet.
Nem akarom elkiabálni, de Miskolcon biztos sikerre mennek. A március 24-én kezdődő Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál nyitódarabja ugyanis: a Toldi. Arany János elbeszélő költeményéből is minden bizonnyal lehet unalmas, érdektelen előadást csinálni, de nekem még nem volt pechem ilyet látni. Viszont megnéztem (többször is) Horváth Csaba fizikai rendezői szakos hallgatók számára 2013-ban rendezett vizsgaelőadását, például hajdanán Miskolcon is, a SZEM-en. A darab azóta is sikerrel megy, Budapesten folyamatosan, de egyéb helyeken is rendszeresen felbukkan. Az volt az első olyan élményem, amely bizonyította, hogy a Toldit nemcsak elszavalni, hanem verselés közben eljátszva elmozogni is lehet. Szintén jó tíz éve megy a Vígszínház Pesti Színházában egy másik Toldi is, ám abban a tévéképernyőről is jól ismert Csőre Gábor játssza, mondja, vetíti és zenéli el a hőskölteményt – ez az előadás is levehetetlen a műsorról.
Toldi / Fotó: Gálos Mihály Samu
A napokban lezajlott miskolci bemutató előadóira és alkotói stábjára tekintve szintén sikerszériát sejtek. Kozma Attila rendező-koreográfust ezúttal – a teljesség igénye nélkül – olyan kitűnő társak is segítik, mint Rusznyák Gábor főrendező dramaturgként, Fandl Ferenc színművész zenei munkatársként, valamint Tegyi Kornél színművész színművészként a címszerepben. Tehát szöveg, zene, mozgás, tánc, mesés látvány együttese várható ezúttal is, ha ehhez még hozzávesszük a koreográfus művészeti vezető Kozma Attila különös érzékét a családi előadásokhoz, nem lehet kétséges, hogy emlékezetes felütéssel fog megnyílni az idei fesztivál is.
A másnapi délután hatos előadás két részből áll. Az első nem iskolás gyerekeknek való, ezt egy zárójelbe tett 14-es szám diszkréten jelzi is. A Vasas Művek Zárt ajtók című kettőse megunhatatlan témáról, férfi és nő vágyairól szól. Bár Vasas Erika koreográfus (aki a női előadó is) triviális mozdulatok nélkül, végig artisztikus, míves testnyelven fogalmaz, Szoboszlai Annamária, a Tánckritika.hu kritikusa nyilván jól látta, amit látott: „Az első percekben egy stilizált birkózásban kapcsolódnak össze ők ketten, a szerelmi aktus horizontális táncában, zökkenéstelen mozgásívekkel. Pozícióból újabb pozícióba folynak, kavarodnak, míg az önfeledtség legfelső fokán szétválva, külön-külön, monoton mozognak tovább a testek.”
Zárt ajtók / Fotó: Mészáros Csaba
A második részben a Szerb Nemzeti Balett táncművészei és a szerbiai National Dance Foundation növendékei Barak Marshall Rooster (Kakas) című koreográfiáját mutatják be. Belekukkantva a darab trailerébe, megnyugodva láttam, hogy – ha ugyanazzal a szereposztással jönnek – a növendékek között nincs 14 év alatti gyermek. A Roosterben is lányok és fiúk évődnek egymással, de itt a középpontban a lendületes élet- és táncöröm áll. A produkció egy különleges zenei csemege is, a mixben pazar etnozenei betétek váltják egymást, hallható sokrezes harsány balkáni zene, jiddis klezmer, amerikai dzsessz, szerb cigány – csak amit a pár perces merítésből hirtelen kihallottam. A címválasztással szerintem a koreográfus a világhírű Christopher Bruce-nak tiszteleg, akinek ikonikus műve a több együttesnek is betanított The Rooster, amelyben egy kitűnő táncos csapat egy Rolling Stones-koncert zenéjére táncol, mókázik önfeledten és felejthetetlenül. Ez egészen biztosan a szerbeknek is sikerülni fog, parádésan jó előadás várható.
Méhek meséje / A fotó forrása a Horizont Fesztivál
Az aznapi, este nyolcas előadás reklámhadjáratába tulajdonképpen elég volna egyetlen szó: Grecsó. Kicsit bővebben: Grecsó Krisztián író és Grecsó Zoltán táncművész. Krisztián az Apám üzent című regényét, Zoltán pedig a tizenhat éve működtetett Willany Leó Improvizációs Táncszínházát, valamint a járulékos táncos-koreográfusi tudását és tapasztalatait adja be a közösbe. Az eredmény minden bizonnyal egy élvezetes, Miskolcra készült, megismételhetetlen este lesz – hiszen ez utóbbi az improvizáció lényege.
Csütörtök délelőtt tízkor végre a gyerekek vehetik birtokba a Játékszínt. A Pataky Klári Társulat Méhek meséje című előadása önfeledt szórakozást ígér nekik. A muzsika, a mese, a táncok, a színes jelmezek mellett a legnagyobb örömöt – lefogadom – a részvétel jelenti majd: mozgással, rajzzal, énekkel lehet követni a méhek útját, miközben sok-sok fontos dolgot is megtudhatunk a környezetünkről, a természetről, bolygónkról.
Cseresznyéskert / Fotó: Dusa Gábor
A méhek lehet, meg sem állnak az esti Cseresznyéskertig. Igyekezniük is kell, mert mint tudjuk, Csehov szomorkás vígjátékának végén bizony kivágják a virágzó fákat. A Feledi János – Feledi Project előadása az orosz író darabja nyomán készült, látványos, élvezhető korszerű felfogásban adja vissza a klasszikus alkotás eszenciáját. Elsősorban a néző érzékeire hat, az jár jól, aki nem a cselekmény egyes fordulatait igyekszik beazonosítani, hanem megpróbálja megtalálni a csehovi lényeget, amelyet egyik korabeli méltatója így írt le: a szöveg alatt érezhető az emberi sorsok szüntelen áramlása. A táncos Cseresznyéskertben az áramlás, a flow még inkább átérezhető. Különlegessége az előadásnak, hogy Firsz, az öreg inas szerepét Kulka János, a nagyszerű színész és immár mozdulatművész játssza.
Pénteken délután hatkor a Játékszínben vetítik Delbó Balázs A tánc 30 árnyalata – Egy ország mozdulatokban című filmjét. Az országimázsfilm ritkán tapasztalható széles táncos összefogás keretében készült. Néhány kedvcsináló adat róla (melyek a trailerben olvashatók sok-sok tánc mellett): EGY utazás, 8 stílus, 254 táncművész, 7 város, 30 együttes. És persze 30 árnyalat. Mindez 72 percben.
Quattro Stagioni / Fotó: Mészáros Csaba
Aznap este nyolcra azok váltsanak jegyet a Budapest Táncszínház két felvonásból álló estjére, akik kedvelik a technikás, látványos, de elvont, történetet nem mesélő kortárstáncot. Az első koreográfia, a Quattro Stagioni Aurélie Mounier munkája. Az alkotó így ajánlja a művét: „A kortárs táncelőadás a négy évszak témáját járja körül, utazik és figyeli az emberiség és a természet átalakulását. […] A természet nagyon sokféleképpen él: alszik és éber, erős és mindig megújul. Az évszakok finomak és mélyek egyszerre. Saját ritmikus ciklusokból állnak, hasonlóan egy állandó ritmust kántáló metronómhoz”.
A második darabot, a Many Ways-t a világhírű Neel Verdon készítette: „Egy olyan mű, amelyet lehetséges életutak ihlettek. Az utazás, a kimeríthetetlen döntések, a sok irány, a tanulás, a belső utazás és a különböző akadályok, amelyeket bármelyikünknek le kell győznie.”
A következő idézet a Tánckritika.hu kritikusától, Török Ákostól származik, aki a budapesti premieren látta az előadást: „A Many Ways – elsősorban a feszességében és dinamikájában magas színvonalú szólókon és kiemelt duókon keresztül – esztétikai élvezetet ajánl. Itt is (miként az est másik darabjában is) csúcsra vannak járatva a Budapest Táncszínház előadóművészei. Szemmel láthatóan sok-sok munka van ebben az estben. Az esztétikára fogékony nézők igényeit jó eséllyel kielégítik a legkülönfélébb zeneszámokkal végig partiban és összhangban lévő mozgások, a szétválások és találkozások jó ritmusú egymásutánja, a perifériák és a fókuszok játékos átalakulásai.”
Éva és Ádám / Fotó: Rakonczai László
A szombat délutáni előadás a Győri Balett Éva és Ádám című, két összefüggő egyfelvonásosból álló estje. A Tánckritika.hu-n erről is Török Ákos foglalta össze szemléletesen a benyomásait, abból idézünk: „A győriek két darabja különös párt alkot. Az első (Éva) és a második (Ádám) tartalmilag hézag nélkül illeszkedik egymáshoz: az Éva az Édenből való kiűzetés bibliai történetét meséli és gondolja újra, az Ádám az újjászületés és a Paradicsomba, de legalábbis egy paradicsomi közösségbe való visszatérés képsorait mutatja be. A két előadás táncnyelve (de minimum a stílusa) azonban jelentősen különbözik: Szőllősi Krisztina koreográfiája egy érzelmekkel teli, drámaira festett történetet mesél el egy vágások nélküli snittben, Darai Tamás Ádámja viszont egy dinamikusan pulzáló, már-már matematikai tisztasággal szerveződő, elmés jelenetsor. Az előbbi szebb, az utóbbi inkább okos.” Az előadás a Nagyszínházban látható.
Egy gésa emlékiratai / Fotó: Horváth Judit
A fesztiválzáró program este nyolckor a Játékszínben a Bozsik Yvette Társulat Egy gésa emlékiratai című előadása. Ha nem is hívószavakat, de az alkotáshoz kapcsolódó, érdeklődést felkeltő jelenségeket keresgélnék, így kezdeném a felsorolást: Bozsik Yvette… A társulatvezető koreográfus-rendező ugyanis nemcsak alkotója az opusnak, hanem főszereplője is, partnere Vati Tamás. De azért megemlíteném Mineko Iwasaki Gésák gésája (Geisha, A Life) című önéletírását, amelyből Arthur Golden világsikert aratott regénye, az Egy gésa emlékiratai készült. A regényből 2005-ben Rob Marshall filmet rendezett, mely – nem meglepő – az Egy gésa emlékiratai címet kapta. És hogy ne csak száraz adatokat soroljak, a Társulat ajánlójából kiemelem az alábbi rövid részt: „egy idősebb táncosnő […], aki mindig a lelkével táncolt.” Megyeri Léna tánckritikus a szinhaz.net-en megjelent írásában szintén utal az alkotói ajánlóra: „…az Egy gésa emlékiratai nem a jól ismert könyv és film adaptációja, hanem visszatekintés Bozsik alkotói pályájára és emlékezés nemrég elhunyt édesanyjára – legalábbis így szól az alkotói »szándéknyilatkozat«. Nehéz elképzelni ennél személyesebb, érzékenyebb témákat…”
Lábujjhegyen / Bősze Ádám és Megyeri Léna / Fotó: Gálos Mihály Samu
Megyeri Léna kritikus létére színpadra is lép a fesztiválon. Ezúttal is állandó partnerével, Bősze Ádámmal fogja zene- és tánctörténeti érdekességekkel szórakoztatni a közönséget szombaton délután ötkor a Csarnokban. Szintén egyedi, ugyanúgy még egyszer soha nem látható előadásukról annyit tudok, amennyi a címből kiolvasható: Álom / Lábujjhegyen zenéről és táncról, párban.
A részletes műsor jegyvásárlási lehetőséggel itt olvasható.
