Szekeres Szabolcs: Csoportképek könyvekkel
Elias Canetti: Káprázat -
Példás rendben sorakoznak tehát a kötetek. Nemcsak egyéniségek, de lelkük is van. Egyikük hátratett kézzel várja, hogy leemeljék a polcról.
Példás rendben sorakoznak tehát a kötetek. Nemcsak egyéniségek, de lelkük is van. Egyikük hátratett kézzel várja, hogy leemeljék a polcról.
Közösség vagy önállósság? A kérdés megválaszolatlan marad…
A furcsa, hülye, extrém helyzetek kényszeres hajhászása, kiötlése nem teszi a műveket sem különlegessé, sem unikálissá…
Hogy pontosan miről is szólt az előadás, azt nehéz szavakba önteni…
Ezek az előadások megérdemelték volna a figyelmet, az estékbe nyúló szakmai vitákat, a kritikusokkal tömött nézőteret, az inspirációt merítő táncosokat.
…egy kortárstánc-fesztiválon kell a fiatalos felpörgés, a látványos kvázi megbolondulás és megbolondítás, az akár provokatív, szemtelen kísérletezés.
Vízjele a munkának a feminin jelleg, hangsúlyosan a női energiák és az udvari táncból adódó rítusszerűség uralja…
Komplex, és teljességet sugárzó életöröm, amelyből egyszerűen nem hiányoljuk a sötétséget felvillantó csavart.
A fiatal csapat technikailag üzembiztosan interpretálja a koreográfiát…
Az előadás egészében a szép ruhák, a mozgalmasság, a hangos, ütemes verbunkos zene dominál.