Török Ákos: Kifordított opera
Philipp György: O/A – DE PERSONIS -
Az operai emelkedettség és a legprózaibb hétköznapiság váltakozik az előadásban, dagad és lohad a szenvedélyesség, és az érzelmek is vele hullámzanak.
Kritika
Varga Kinga: Magadba zárva
Stern Lili: LOOP POOL –
A táncprodukcióhoz Stern Lili, aki egyedül van a színpadon, a saját testét adja.
Sárosi Emőke: Merjünk nagyot álmodni!
Magyar Nemzeti Táncegyüttes: Magyar hősök, csaták és szerelmek –
Itt nincsenek valódi problémák: nincs szegénység és értelmetlen halál.
Megyeri Léna: Viszontagságos viszonyok
Miskolci Balett: Álom luxuskivitelben; Székesfehérvári Balett Színház: Naplemente; Szegedi Kortárs Balett: Credo -
Kortársbalett-koreográfiák emberi kapcsolatokról és bonyodalmaikról
Turbuly Lilla: Klasszikus határhelyzetek
Léthatár – Budapest Táncszínház / Traviata – Kecskemét City Balett
… mintha egy megfejthető rejtvény darabkáit szórnák elénk.
Sárosi Emőke: Táncutópiák
DART Társulat αλφα; Mádi László: Térfalók; -
Személyes terünk beszűkül, és már önmagunkat is a csak a mások tükrén át láthatjuk.
Horeczky Krisztina: Szerelmem, Hiroshi
Kaori Ito: Táncolok, mert nem bízom a szavakban –
Kaori Ito duettjét nézve fontosabbnak éreztem a szándékot, tehát annak létrejöttét, mint a mára rutinnal bejáratott, előadott, egyébként intelligens darabot.
Péter Márta: Két előadás két helyszínen
Les Ballets Jazz De Montreal: Dance Me…; Company Wang Ramirez: Everyness -
…nem a testtel kéne ennyit törődni, hanem azzal, ami-aki benne lakik, mert ez a kettő is szorosan összefügg, ha – egyelőre – nem is föltétlenül érzik így az anyagiasságba ragadt szemléletmód fantáziátlan követői.
Varga Kinga: A test elviselhető könnyűsége
Philippe Saire Társulat: Hocus Pocus; Vacuum
Anatómiai képek ezek, mintha formaldehidben úszó testrészeket látnánk. De egészen érdekes módon az élő emberi test sajátságával találkozunk, az élettel magával, a pórusokkal, a bőrfelszínnel.
Horeczky Krisztina: Süket fülre
(Győri Balett: PianoPlays – etűdök Liszt és Wagner műveire (részlet); Passage – Beethoven VII. szimfónia
… mindkettő tikkasztóan áporodott, (tragi)komikusságba fulladóan kimódolt, affektált, személytelen, steril, híján stílusnak, ízlésnek, tartalomnak, képzelőerőnek.
