Varga Sándor Márton jegyzete a Medic’all Art Dance Társulat táncestjéről – IMPROVIZÁCIÓ I.
A magam részéről a tizedik perc táján mosolyodom el. Amikor egyikük addig adott pontra fixált tekintete először csúszik át másikuk arcára, a kézmozdulat először tör ki a kötelező balerinatartás görcséből, és a körömvégeken először jelenik meg az a rafinált rezdülés, amiből tánc szokott kerekedni.
Lőrinc Katalin jegyzete a histoire(s) előadásáról
Ezek az emberek külön-külön, egymás vallomásait nem ismerve beszélgettek a „riporternővel” (később egyikük azért nem kívánta látni a kész előadást, mert nem akarta, hogy a számára oly becses emlékeket bárki másé felülírhassa), szavaikból életszemlélet, világlátás és vérmérséklet színes térképe rajzolódik ki.
Petrova Miroljuba jegyzete a dunaPart2 platformról
A 2008-as első dunaPartról sok hajó felhúzta a horgonyt, s most a kétéves évfordulón kívánjunk legalább még egyszer ennyit. Vagy inkább kétszer. A tortaalap mindenesetre kész, számos gyakorlott szervező alapos és kitartó munkája révén.
Sárosi Emőke jegyzete a SzólóDuó 2011 Nemzetközi Tánc Fesztiválról
Spicc cipő nélkül nem repül úgy a balerina, meztelenségének közelsége nem engedi légiesen könnyeddé, illékony tüneménnyé válni mozdulatait. Darabosan-durván emberivé válik a filigrán táncosnő szabadságtánca. A korlátok adta határok lazítása oldja a technikai tudás varázslatát, és hasonlóvá, ismerőssé egységesíti a szabad mozdulat kötetlenségét.
Hézső István jegyzete a Párizsi Operabalett szezonnyitójáról
Az interjúból – a nagyközönség számára talán most először – az is kiderül, hogy milyen szívósan és kitartóan gyűlölték egymást a nemrég elhunyt Maurice Béjart-ral. Petit szó szerint ezt mondta: „őt még halála után is semmibe veszem”.
Sárosi Emőke jegyzete a Para-lelről
A tánc fogalma nekem – a klasszikusbalett-elemekre, a repülésnek tűnő ugrásokra, a gyönyörű, tónusos testekre gondolva – alapvetően behívja az esztétikum, a harmónia, a szépség, a légiesség asszociációját… Na, ezt a prekoncepciót írja felül sikeresen az este.
Kutszegi Csaba esszéje Tamara Karszavina Színház utca című memoárjáról
Nyilván ama kor balettmesterei és színházigazgatói sem voltak makulátlan szentemberek, de Karszavina emlékezete szerint a szent (művészi) cél eléréséért folytatott küzdelem a komoly emberekben mintha felülírta volna a kisstílű önzőséget.
Varga Sándor Márton jegyzete egy táncművészeti monográfia ürügyén
Neked mennyi a Frenák-koefficiensed?
Nekem úgy 6-6,5. A maximális 10-ből.
Elmondom, hogyan számold ki, ha meg akarod tudni, jutottál-e eddig valamire az életben.
