Kutszegi Csaba jegyzete a XXI. Szolnoki Országos Néptáncfesztiválról
Alternatív kortárs táncból autentikus néptáncba cseppentem, de szemem-lelkem nem rebbent, hisz mindkettő én vagyok. Ki is merné azt állítani széles e hazában, hogy nem érdemlem meg a néptáncot, ha alteros vagyok, vagy nem érthetem meg a kortárs művészetet, ha örömmel oltom szomjam tiszta forrásból?
Kutszegi Csaba jegyzete a veszprémi A TÁNC fesztiváljáról
Mivel az értelem nem más, mint a másfajta lehetőségre utalás képessége, így aki az alternatív gondolatot korlátozza, az az értelem működésének szab gátat. Vajon milyen ember (vagy rendszer) az, amelyik így tesz? A választ mindenki találja meg maga!
Varga Sándor Márton jegyzete a Movein’ előadásáról – IMPROVIZÁCIÓ IV.
Ez az egyszeri és megismételhetetlen táncest tehát játék volt talán, szólóktól kartáncig, az előadás közepén önmaga paródiájába fordulva, és onnét mosolyogva a televíziós szórakoztatóiparban népszerűsített helyzetgyakorlatokon.
Avagy miért kéne mindenben egyetértenünk Szerb Antallal, csak mert ő Szerb Antal?
Varga Sándor Márton jegyzete az Ulysses nappalijáról
Kutszegi Csaba jegyzete a Carmenről
Mindenesetre az aktív Antonio Gades hajdanán úgy táncolt a színpadon, hogy az embernek az volt az érzése: kicsit sem érdekli, nézik-e, vagy sem. Belső feszültsége mégis úgy áradt szét többezres nézőtereken is, hogy a leghátsó sorokban ülőket is delejes döbbenet szögezte a székhez.
Kutszegi Csaba jegyzete a 60 év előadásáról
Bár a bő kétszer egy óra mélyenszántó tánctörténeti elemzésre nem nyújthat alapot, de általa megragadhatóvá válik egy folyamat, amely a kezdeteitől napjainkig számos tanulsággal szolgál. Például azzal, hogy a hagyományőrző művészeteknek is muszáj minimum két évtizedenként jelentősen megújulniuk.
Kutszegi Csaba jegyzete a Tiszta tánc egri előadásáról
…láttam az előadáson az életigenlést. A törékeny Horváth Zita ihletett drámaiságában, a nagy táncossá érett Kiss Róbert minden megmozdulásában, Kulcsár Noémi tökéletes odaadásában, Feledi János férfias érzékenységében, azokban a tétova mozdulatokban, amelyekkel Barta Dóra és Csere Zoltán óvatos véglényekként becserkészi egymást, a vendégművész-koreográfus Zachár Lóránd impulzív szájtátásában…
Petrova Miroljuba jegyzete a IO SONÓról – IMPROVIZÁCIÓ II.
A hirtelen változást hozó, közösen eltáncolt, de mégis egyedi stílust őrző, ezúttal megkoreografált részletek szükséges ellenpontként hatnak a szabad rögtönzés folyamatában, ahol csakis a zene és a táncosokban lezajló folyamatok vezényelnek.
Varga Sándor Márton jegyzete a Medic’all Art Dance Társulat táncestjéről – IMPROVIZÁCIÓ I.
A magam részéről a tizedik perc táján mosolyodom el. Amikor egyikük addig adott pontra fixált tekintete először csúszik át másikuk arcára, a kézmozdulat először tör ki a kötelező balerinatartás görcséből, és a körömvégeken először jelenik meg az a rafinált rezdülés, amiből tánc szokott kerekedni.
Lőrinc Katalin jegyzete a histoire(s) előadásáról
Ezek az emberek külön-külön, egymás vallomásait nem ismerve beszélgettek a „riporternővel” (később egyikük azért nem kívánta látni a kész előadást, mert nem akarta, hogy a számára oly becses emlékeket bárki másé felülírhassa), szavaikból életszemlélet, világlátás és vérmérséklet színes térképe rajzolódik ki.
