Ulyssesnek nincs is nappalija!
Avagy miért kéne mindenben egyetértenünk Szerb Antallal, csak mert ő Szerb Antal?
Varga Sándor Márton jegyzete az Ulysses nappalijáról
Jegyzet
Placcra kitett látványosság
Kutszegi Csaba jegyzete a Carmenről
Mindenesetre az aktív Antonio Gades hajdanán úgy táncolt a színpadon, hogy az embernek az volt az érzése: kicsit sem érdekli, nézik-e, vagy sem. Belső feszültsége mégis úgy áradt szét többezres nézőtereken is, hogy a leghátsó sorokban ülőket is delejes döbbenet szögezte a székhez.
Hatvan év, három korszak
Kutszegi Csaba jegyzete a 60 év előadásáról
Bár a bő kétszer egy óra mélyenszántó tánctörténeti elemzésre nem nyújthat alapot, de általa megragadhatóvá válik egy folyamat, amely a kezdeteitől napjainkig számos tanulsággal szolgál. Például azzal, hogy a hagyományőrző művészeteknek is muszáj minimum két évtizedenként jelentősen megújulniuk.
Önfia vágta seb
Kutszegi Csaba jegyzete a Tiszta tánc egri előadásáról
…láttam az előadáson az életigenlést. A törékeny Horváth Zita ihletett drámaiságában, a nagy táncossá érett Kiss Róbert minden megmozdulásában, Kulcsár Noémi tökéletes odaadásában, Feledi János férfias érzékenységében, azokban a tétova mozdulatokban, amelyekkel Barta Dóra és Csere Zoltán óvatos véglényekként becserkészi egymást, a vendégművész-koreográfus Zachár Lóránd impulzív szájtátásában…
Én vagyok
Petrova Miroljuba jegyzete a IO SONÓról – IMPROVIZÁCIÓ II.
A hirtelen változást hozó, közösen eltáncolt, de mégis egyedi stílust őrző, ezúttal megkoreografált részletek szükséges ellenpontként hatnak a szabad rögtönzés folyamatában, ahol csakis a zene és a táncosokban lezajló folyamatok vezényelnek.
A véletlen
Varga Sándor Márton jegyzete a Medic’all Art Dance Társulat táncestjéről – IMPROVIZÁCIÓ I.
A magam részéről a tizedik perc táján mosolyodom el. Amikor egyikük addig adott pontra fixált tekintete először csúszik át másikuk arcára, a kézmozdulat először tör ki a kötelező balerinatartás görcséből, és a körömvégeken először jelenik meg az a rafinált rezdülés, amiből tánc szokott kerekedni.
Az emlékezet tánca
Lőrinc Katalin jegyzete a histoire(s) előadásáról
Ezek az emberek külön-külön, egymás vallomásait nem ismerve beszélgettek a „riporternővel” (később egyikük azért nem kívánta látni a kész előadást, mert nem akarta, hogy a számára oly becses emlékeket bárki másé felülírhassa), szavaikból életszemlélet, világlátás és vérmérséklet színes térképe rajzolódik ki.
Kortárs hajóút a világpiac felé
Petrova Miroljuba jegyzete a dunaPart2 platformról
A 2008-as első dunaPartról sok hajó felhúzta a horgonyt, s most a kétéves évfordulón kívánjunk legalább még egyszer ennyit. Vagy inkább kétszer. A tortaalap mindenesetre kész, számos gyakorlott szervező alapos és kitartó munkája révén.
A Vágóhídról a Millenárisig, avagy Árapályból Atlantiszba
Sárosi Emőke jegyzete a SzólóDuó 2011 Nemzetközi Tánc Fesztiválról
Spicc cipő nélkül nem repül úgy a balerina, meztelenségének közelsége nem engedi légiesen könnyeddé, illékony tüneménnyé válni mozdulatait. Darabosan-durván emberivé válik a filigrán táncosnő szabadságtánca. A korlátok adta határok lazítása oldja a technikai tudás varázslatát, és hasonlóvá, ismerőssé egységesíti a szabad mozdulat kötetlenségét.
Poros balettek, frissen tartott gyűlölet?
Hézső István jegyzete a Párizsi Operabalett szezonnyitójáról
Az interjúból – a nagyközönség számára talán most először – az is kiderül, hogy milyen szívósan és kitartóan gyűlölték egymást a nemrég elhunyt Maurice Béjart-ral. Petit szó szerint ezt mondta: „őt még halála után is semmibe veszem”.
