Magyar Állami Operaház: Billy Elliot – a Musical
Jackie Elliot a musicalben elhangzó meghatározása szerint Rudolf Nurejev „olyan meleg, hogy tojást lehet sütni a hasán”, míg a boksz a férfi princípiumot jelenti, hasonlóan a futballhoz és a birkózáshoz.
Eifman Balett Szentpétervár: Anna Karenina - KRITIKA
Borisz Eifman a maga teremtette, mindent elnyelő fekete lyukból a második rész végére jutott el „alternatív univerzumába”, mely nem más, mint Maurice Béjart 1970-es évekbeli oeuvre-je, továbbá a ’80-as évek Music Television (MTV) videoklip-kultúrája.
Medúza – KRITIKA
A Medúza az az előadás, amit lehet egyszerűen csak nézni, mert jó nézni. De közben sokkal több van mögötte: költészet, filozófia, ökológia – nem belegyömöszölve, hanem megnyitva a néző előtt a lehetőséget, hogy bekapcsolódjon az áramlásba…
A Complexions Contemporary Ballet Los Angeles-I vendégjátéka - KRITIKA
Dwight Rhoden mintha a nézői tűrőképesség általa vélt sztenderdjével folyamatosan empatikus kívánna lenni. Udvarias, nem provokál, nem akar megbotránkoztatni, nem akar polgárt pukkasztani.
Juhász Kata: Entertain me – KRITIKA
Olyan az egész, mint egy számítógépes játék, mint a valóság habos-csipkés színpadi másolata, amikor a határok elmosódnak – csak ámulni lehet, hogy az ember milyen könnyen kondicionálható, mennyire könnyen lehet manipulálni.
Álmos legendája – KRITIKA
Egy táncjáték nem a cizellált történetmesélés terepe, az alkotók célja sem ez volt, hanem saját bevallásuk szerint az eredetmonda felidézésével példát szerettek volna adni, és „a magyar nép lelkét, szabadságvágyát, hitét” szándékoztak bemutatni.
PROXEMIKA – avagy a közelség tudománya – KRITIKA
A háttérzene hangjai, a locs-pocs lubickolás, a zokogó cselló, a francia harmonika keserédes melódiája és az idegtépő géphangok mind a mozgás-rezgés lehetőségét rejtik magukban. Mozdulatok polifóniája jellemzi az estét: kontakt, talajtechnika, kedves kisugrások, kisemelések egy kisország kisdiákjaival.
7. Monotánc Fesztivál II. – KRITIKA
…mindenkinek, kivétel nélkül, a világ legtávolabbi pontján is joga van felszabadítania és megmutatnia magát. De remélhetőleg ehhez folyamatosan új művészi kifejező módok, eszközök, műfajok is adódnak majd, mert attól tartok, hogy a kortárs monotánc műfaja nem lesz képes kielégíteni a felmerülő igényeket.
7. Monotánc Fesztivál I. – KRITIKA
A trendi eszközök felvonultatása éppen azért, mert sokan követik a trendiségét, sokszor szokványos kísérletezésnek tetszik, a produktum gyakran egy másik előadásra hasonlít jobban, nem pedig az alkotóját jellemzi.
While We Strive; BOI: Az út a fiútól a férfiig – KRITIKA
Néző és előadó olyan szinten kezdett el együtt létezni a térben, mintha belülről lehetne hallani a táncosok mozgását, a látvány térbeli meghosszabbodásaként funkcionáló hang szinte hídként kötött össze bennünket.
