Compagnie Virginie Brunelle: Átkozottul (Foutrement) – KRITIKA
Isabelle Arcand megáll középen, és karját szárnyként széttárva, spiccen kopogva toporog, mint egy felborzolt tollú madár. És mindeközben felhangzik Bellini Normájából a híres Casta diva-ária kezdete…
Barta Dóra: Lulu – KRITIKA
… a Lulut táncoló Horváth Zita alkatilag egy bakfist, egy egészen ifjú nőt hoz, talán egy romlott Barbie babát… Horváth csodálkozó komolysága, nyúlánk izomzata azonban ledobja ezt a fogyasztói sztereotípiát is.
Arccal a halnak (Az Artus Új Generációs Programja) – KRITIKA
„Arról van szó, hogy a cselekvésben passzívnak kell lennünk, a nézésben pedig aktívnak (épp fordítva, mint a szokás diktálná). Passzív annyit tesz: szívd magadba a világot. Aktív annyit tesz: légy jelen benne.”
Üveghegy ösvénye (táncmisztérium) – KRITIKA
Az előadás Kőrösi Csoma Sándornak és Erőss Zsoltnak, Székelyföld két, különböző korokban élt és teljesen különböző területeken tevékenykedő nagy szülöttjének egyszerre állít emléket.
Caroline Laurin-Beaucage – Martin Messier: Soak – KRITiKA
Ilyen fejlődési utat kell hát bejárnia az embernek? Hajlott derékkal, énjét vesztett árnyként kell beleíródnia a gépek, a számítógépek világába, kreált valóságába, s ott társtalan lidércként bolyongania?
Zadam Társulat: PROJECT rampZ – KRITIKA
A táncosok az első pillanattól kezdve zombikként jelennek meg a színpadon: tekintetük furcsa, arcuk kifejezéstelen, hörgő hang árad ki a torkukból, testük pedig időnként görcsösen megrándul.
Salamon Eszter: EMLÉKMŰ 0: kísértenek a háborúk (1913-2013) – KRITIKA
…autentikus törzsi, népi táncokat rekonstruáltak, olyan népekét, akik – ezt a színlapról tudhatjuk – „a nyugati világ által megtámadott, elfoglalt vagy megszállt” területeken éltek/élnek.
Uraim!; Lépcső – KRITIKA
…egymás után két este is olyan előadást láthattunk, amelyben a szöveggel együtt született meg a koreográfia.
Pataky Klári Társulat: We live happily – KRITIKA
…nem kisebb kérdéseket tesz fel, mint a boldogság mibenléte, vagy az élet célja, értelme. De hát miért is kérdezne könnyűt, aki kérdezhet nehezet is?
Nagyvárad Táncegyüttes: Elektra – KRITIKA
Miközben Györfi tiszteli az antik tragédia irodalmi és színi eszközeit, a tisztának tűnő vízbe keményen belekavar. Miközben tiszteli Euripidész tektonikáját, és a bemutató részleteiben szinte vigyázattal követi a forrásmű viszonyrendszerét, abszurdan mai.
