Győri Balett: Szegény Dzsoni és Árnika
A Százarcú Boszorka megformálásában Matuza Adrienn kiemelkedő teljesítményt nyújt. A színpadon inkább a szép boszorka, a vad csábító képében jelenik meg, és gyönyörű tánccal próbálja behálózni, fogva tartani, elbűvölni a fiatalembert.
Miskolci Balett: Quixote – KRITIKA
Ismeretlen világban régi, ismeretlen könyvekben keresünk valamit, leginkább talán elvesztett önmagunkat…
Topolánszky Tamás – Fodor Zoltán: Traviata – KRITIKA
…ez a fehérség már Violetta végső megtisztulásának patyolatfehérsége is, maga az exitus; gyötrődő testével együtt fekhelyét bárhová taszítják is az árnyak, arra mindenütt fénylő kamélia szirmok hullnak.
Duda Éva Társulat / Movein Mission: Dupla est (Mesh; Breathe!) - KRITIKA
…a neurobiológiai folyamat konkrétan persze nem megragadható, nem látható, létezésére csak fantáziával lehet következtetni.
Gulyás Anna: vér_nász – KRITIKA
A táncszínpadok mozdulati és szcenikai kliséit is fölsorakoztatta, de nem idézőjelek között, hanem naturális komolysággal.
Compagnie Virginie Brunelle: Átkozottul (Foutrement) – KRITIKA
Isabelle Arcand megáll középen, és karját szárnyként széttárva, spiccen kopogva toporog, mint egy felborzolt tollú madár. És mindeközben felhangzik Bellini Normájából a híres Casta diva-ária kezdete…
Barta Dóra: Lulu – KRITIKA
… a Lulut táncoló Horváth Zita alkatilag egy bakfist, egy egészen ifjú nőt hoz, talán egy romlott Barbie babát… Horváth csodálkozó komolysága, nyúlánk izomzata azonban ledobja ezt a fogyasztói sztereotípiát is.
Arccal a halnak (Az Artus Új Generációs Programja) – KRITIKA
„Arról van szó, hogy a cselekvésben passzívnak kell lennünk, a nézésben pedig aktívnak (épp fordítva, mint a szokás diktálná). Passzív annyit tesz: szívd magadba a világot. Aktív annyit tesz: légy jelen benne.”
Üveghegy ösvénye (táncmisztérium) – KRITIKA
Az előadás Kőrösi Csoma Sándornak és Erőss Zsoltnak, Székelyföld két, különböző korokban élt és teljesen különböző területeken tevékenykedő nagy szülöttjének egyszerre állít emléket.
Caroline Laurin-Beaucage – Martin Messier: Soak – KRITiKA
Ilyen fejlődési utat kell hát bejárnia az embernek? Hajlott derékkal, énjét vesztett árnyként kell beleíródnia a gépek, a számítógépek világába, kreált valóságába, s ott társtalan lidércként bolyongania?
