Én vagyok
Petrova Miroljuba jegyzete a IO SONÓról – IMPROVIZÁCIÓ II.
A hirtelen változást hozó, közösen eltáncolt, de mégis egyedi stílust őrző, ezúttal megkoreografált részletek szükséges
Petrova Miroljuba jegyzete a IO SONÓról – IMPROVIZÁCIÓ II.
A hirtelen változást hozó, közösen eltáncolt, de mégis egyedi stílust őrző, ezúttal megkoreografált részletek szükséges
Legáth Zsolt kritikája a Revolutionról
Nézőtéri forradalommal veszi kezdetét a Charnock-féle Revolution a Trafóban. No, nem a fizikai színház fenegyereke verte ki a biztosítékot a pesti
Kutszegi Csaba kritikája az Évszakokról
A magyar mozdulatművészeti és orkesztikai hagyomány arra elvileg alkalmas lehet, hogy belőle kiindulva kifejlődjenek kortárs mozdulatnyelvek, de a Pálosi István – Fenyves
Török Ákos kritikája a Nous-ról
A Nous egyértelműen gondolkodásra akar késztetni, azonban elgondolkodtatás helyett csak jól meggondolkodtat minket, mindannyiunkat pillanatnyi állapota szerint. Művészien
Beszélgetés Angelus Ivánnal
Kezdetben nehezen értik meg a diákjaink, miért kell a gyakorlati órák akár 30-40 százalékát egyedül, tanár nélkül tölteniük egy teremben, de
Szoboszlai Annamária kritikája a Humus Vertebra előadásáról
Hogy miről szól a Humus Vertebra, hogy akar-e egyáltalán szólni bármiről azon túl, hogy ceruza-animációjának gnóm lényeivel
Kutszegi Csaba kritikája a Wa(h)rEsGelogen előadásáról
A szólókban is gyakran láthatunk jelentéses eldőléseket, egyensúlyvesztéseket. A lényeg az, hogy ezek a motívumok artisztikus mozdulatokká
Török Ákos kritikája a Testek filozófiájáról
A fejezetcímként és előhangként vetített videón a Lélek két oldalán áll a Szellem és a Test, fejüket a Lélek
Petrova Miroljuba jegyzete a dunaPart2 platformról
A 2008-as első dunaPartról sok hajó felhúzta a horgonyt, s most a kétéves évfordulón
Sárosi Emőke jegyzete a SzólóDuó 2011 Nemzetközi Tánc Fesztiválról
Spicc cipő nélkül nem repül úgy a balerina, meztelenségének közelsége nem engedi légiesen könnyeddé,
Kónya Orsolya kritikája a Sakk-játékról
Valljuk be, nagy a kontraszt az élő zene és a felvétel között, még akkor is, ha a rendező kegyes volt színészéhez: Krisztik a tépelődő Erkelt
Markó Róbert kritikája a k.Rushról
…a k.Rusht is sokszorosan összetett utalásrendszere, asszociáltató mechanizmusai felől közelítheti meg a közönség. Ugyanakkor a felkeltett allúziók is
Szoboszlai Annamária kritikája az Overdose-ról
Az Overdose bőrszín alapra varrt fekete vonalai, szakaszocskái, négyzetei ugyan nagyszerűen passzolnak az elektronikus zenei aláfestéshez, de egy, a nemekről folytatott
Legáth Zsolt kritikája A Jó és a Rossz kertjében előadásáról
McMillan leghatásosabb eszköze a precízen megkomponált színpadi rendezetlenség, így elemében igazán a csoportos
Spicc Manci gonzója a Szimultán ablakról
– Nézd – szólt a tudós – az a helyzet, hogy a kor, amelyből ezen opus ránk maradt, a magyar kortárs tánc posztkoreográfikus kora volt. Az akkori kortárs
Péter Márta kritikája a Visszavonhatatlanról
A nyitókép sötétjéből csak lassan válnak ki a földön araszoló-kúszó figurák, alig mozdulásaikból végül mégis
Sárosi Emőke kritikája az Így jár az, aki a távoli ismeretlen hangtól megijed előadásáról
Nem baj, ha nem érti mindenki a mozgás nyelvét, hiszen a történetet narrálják a
Vida Virág kritikája az Adaptáció Trikolorról
A tér és idő összemosódik az előadásban, Gergye szimbólumokat sorjáz, helyzeteket vázol, nagy festővásznára feldobálja vázlatosan
Szoboszlai Annamária kritikája a Stix66-ról
A Stix66 „alakulástörténet”. Ha nem társulna a szóhoz valamiféle felfelé mutató előjel, azt is mondhatnám, témája nem más, mint az
Faluhelyi Krisztián kritikája a Pécsi Tánctalálkozóról
S miként a fesztivál felütése, úgy a záró előadás sem hagyott maga után egy cseppnyi kívánnivalót sem