Tánciskola ma, holnap
Beszélgetés Angelus Ivánnal
Kezdetben nehezen értik meg a diákjaink, miért kell a gyakorlati órák akár 30-40 százalékát egyedül, tanár nélkül tölteniük egy teremben, de
Beszélgetés Angelus Ivánnal
Kezdetben nehezen értik meg a diákjaink, miért kell a gyakorlati órák akár 30-40 százalékát egyedül, tanár nélkül tölteniük egy teremben, de
Szoboszlai Annamária kritikája a Humus Vertebra előadásáról
Hogy miről szól a Humus Vertebra, hogy akar-e egyáltalán szólni bármiről azon túl, hogy ceruza-animációjának gnóm lényeivel
Kutszegi Csaba kritikája a Wa(h)rEsGelogen előadásáról
A szólókban is gyakran láthatunk jelentéses eldőléseket, egyensúlyvesztéseket. A lényeg az, hogy ezek a motívumok artisztikus mozdulatokká
Török Ákos kritikája a Testek filozófiájáról
A fejezetcímként és előhangként vetített videón a Lélek két oldalán áll a Szellem és a Test, fejüket a Lélek
Petrova Miroljuba jegyzete a dunaPart2 platformról
A 2008-as első dunaPartról sok hajó felhúzta a horgonyt, s most a kétéves évfordulón
Sárosi Emőke jegyzete a SzólóDuó 2011 Nemzetközi Tánc Fesztiválról
Spicc cipő nélkül nem repül úgy a balerina, meztelenségének közelsége nem engedi légiesen könnyeddé,
Kónya Orsolya kritikája a Sakk-játékról
Valljuk be, nagy a kontraszt az élő zene és a felvétel között, még akkor is, ha a rendező kegyes volt színészéhez: Krisztik a tépelődő Erkelt
Markó Róbert kritikája a k.Rushról
…a k.Rusht is sokszorosan összetett utalásrendszere, asszociáltató mechanizmusai felől közelítheti meg a közönség. Ugyanakkor a felkeltett allúziók is
Szoboszlai Annamária kritikája az Overdose-ról
Az Overdose bőrszín alapra varrt fekete vonalai, szakaszocskái, négyzetei ugyan nagyszerűen passzolnak az elektronikus zenei aláfestéshez, de egy, a nemekről folytatott
Legáth Zsolt kritikája A Jó és a Rossz kertjében előadásáról
McMillan leghatásosabb eszköze a precízen megkomponált színpadi rendezetlenség, így elemében igazán a csoportos
Spicc Manci gonzója a Szimultán ablakról
– Nézd – szólt a tudós – az a helyzet, hogy a kor, amelyből ezen opus ránk maradt, a magyar kortárs tánc posztkoreográfikus kora volt. Az akkori kortárs
Péter Márta kritikája a Visszavonhatatlanról
A nyitókép sötétjéből csak lassan válnak ki a földön araszoló-kúszó figurák, alig mozdulásaikból végül mégis
Sárosi Emőke kritikája az Így jár az, aki a távoli ismeretlen hangtól megijed előadásáról
Nem baj, ha nem érti mindenki a mozgás nyelvét, hiszen a történetet narrálják a
Vida Virág kritikája az Adaptáció Trikolorról
A tér és idő összemosódik az előadásban, Gergye szimbólumokat sorjáz, helyzeteket vázol, nagy festővásznára feldobálja vázlatosan
Szoboszlai Annamária kritikája a Stix66-ról
A Stix66 „alakulástörténet”. Ha nem társulna a szóhoz valamiféle felfelé mutató előjel, azt is mondhatnám, témája nem más, mint az
Faluhelyi Krisztián kritikája a Pécsi Tánctalálkozóról
S miként a fesztivál felütése, úgy a záró előadás sem hagyott maga után egy cseppnyi kívánnivalót sem
Halász Tamás kritikája az Ahol az álmokat foglyul ejtették előadásáról
Az olykor felülről, oldalról megvilágított lámpákkal zajló lendületes, szellemes játék
Mozgásban a Tánckritika.hu! Mozgóképes interjú Mihályi Gáborral
A régholt költő „színes tintákról” álmodik, a kortárs koreográfus régi idők táncairól. Az
Kutszegi Csaba kritikája A tiszta mézről
A sztori és részletei éppen válhatnának szimbolikussá és többletjelentésűvé is, de az előadáson ez nem történik meg. Sőt, a „művészi
Hézső István kritikája párizsi és amszterdami balettelőadásokról
Nem véletlen, hogy a párizsi opera több Kylián-művet is repertoáron tart, hiszen a koreográfia művészetének