Győri Balett: Egyensúly – KRITIKAAz est két koreográfiája között óriási szakadék tátong, az egyik finom eleganciájával, ámulatba ejtő technikájával kivívja a közönség kisebb részének a tiszteletét, a másik harsány színeivel, közönségbarát megoldásaival, kacagtató gegjeivel pedig hazaviszi a többség szeretetét...
Várnagy Kristóf – Katonka Zoltán: Janus (Test-Tér-Idő) – KRITIKAAz első inkább, a második kevésbé, de mindkét koreográfia megmarad a műhelygyakorlatok szintjén, ami teljesen a helyén van, ha látjuk mögötte, hogy egy fiatal tánctársulatról van szó, mely keresi a maga helyét, és lételeme az új táncnyelv kikísérletezése, a tánc mint önmagában való érték kiteljesítése.
Bozsik Yvette: A hattyúk tava – KRITIKAA herceg álmában megjelenő fehér hattyúk ezúttal nem egy erdei tó elhagyatott partján várnak megmentőjükre, hanem egy természetrajzi múzeum vitrinjeiben porosodnak: merev, szoborszerű, kitömött állatok. A vitrin előtt komor, feketeruhás teremőr ügyel a rendre. Intésére megelevenedni látszanak az élettelen madarak...
Szegedi Kortárs Balett: Árnyak és vágyak | Moderato Cantabile | Catulli Carmina – KRITIKAHa közös pontot keresünk a három koreográfiában, legfeljebb olyan örök témákat említhetünk, mint az emberi (elsősorban a férfi–női) kapcsolatok statikája és dinamikája, függés és szabadság, megmutatkozás és elbújni vágyás dilemmái.
Nagyvárad Táncegyüttes: Yerma 21 – KRITIKA...nem egy régen élt spanyol asszonyé, hanem a gyermekáldást mindennél jobban kívánó, s a begyepesedett mentalitású/viselkedésű közössége által mélységesen elnyomott, mindenkori egyetemes asszony tragédiája pörög a szemünk előtt.
Batarita: Vízcsepp a hal szemében – KRITIKABatarita legújabb duettjében elmarad a – darab ismertetőjében is beígért – nagy találkozás Kelet és Nyugat között, a táncosok teste minden igyekezet ellenére sem tud eléggé ellenpontozódni, vagy épp eggyé válni. Az előadás végén ott tartunk, ahonnan minden butoh tánc elindul: az üresség és semmi állapotánál, melyre negyvenöt perc alatt semminek nem sikerült rárakódnia.
Sissi Őszi Tánchét (az utolsó négy nap) – KRITIKA
A fesztivál második felében hangsúlyos szerepet kapott a néptánc, mégpedig a hagyomány felől a kortárstánc felé elmozduló, a kettőt ötvözni szándékozó koreográfiák.
Sissi Őszi Tánchét (első három nap) – KRITIKA
Két együttes is az idei, negyedik Sissi Őszi Tánchétre időzítette a bemutatóját. Ez egyértelműen a rendezvény rangosodását jelzi, hiszen a (tánc)fesztiválok jelentőségét leginkább az emeli, ha színvonalas bemutatók találhatók a műsorán. A SŐT7 szervezői mindemellett hasznos szakmapolitikai elveket is szolgálnak: élénkítik az országos táncélet vérkeringését.
Sivasakti Kalánanda Táncszínház: A csodafa tündére – KRITIKA
A csodafa tündére nem maszkírozza magát indiainak, és nem nélkülözi az alkotói leleményt sem (bár ez utóbbiból szívesen látnék többet!). Egyes részek bájos humorukkal hatnak, mint például az a jelenet, melyben a szolgahad fülét-farkát behúzva sertepertél a nyugtát nem lelő, egyre haragosabb király körül. Vagy mikor a király kidüllesztett mellkassal szeli a habokat, útban a tündér felé.
Royal Ballet: Négy egyfelvonásos (élő közvetítés a Pesti Vigadóban)
Az Angol Királyi Balett (Royal Ballet, RB) élőben sugárzott 2015/16-os moziévadának második programja négy egyfelvonásos, melyek közül az egyik, az utolsó darab a Carmen volt. Ez az új produkció keltette a legnagyobb kritikai figyelmet, részint mert a koreográfusa a royalista társulatot tizenhét esztendő után elhagyó, visszavonuló, és a hazájában tánciskolát nyitó Carlos Acosta.
