Kutszegi Csaba kritikája a Trilógia Maraton harmadik stációjáról
Jómagam – annak ellenére, hogy sok mindenről lemaradtam – kifejezetten jól szórakoztam. Tehettem ezt azért is, mert körülbelül a tízedik percben rájöttem: nem kell nekem mindenről tudnom. A színpad hátsó részének jó harmadát például egy középtájon tornyosuló termetes ló szobortól egyáltalán nem láttam.
Kutszegi Csaba kritikája a Trilógia Maraton második stációjáról
Ez a történet és az elhangzó szöveg minősége nem képes inspirálni a rendező-koreográfust. Ezért nem születik előadás. Koreográfia sincs, mert az író Gergye nem tudja megihletni a koreográfus Gergyét. Nádas Péter, Heiner Müller (és vele Hajas Tibor) szövegei ezt meg tudták tenni.
Kutszegi Csaba kritikája A szarvassá változott fiú előadásáról
Népmeséinkben, Bartók zenéjében, Juhász költeményében és Vidnyánszky rendezésében ez a bizonytalan önkeresés izzik, mint őszi szélben a galagonya ruhája. A beregszászi társulat előadása azért kitűnő, mert az önkeresés kelet-európai bizonytalanságának érzékenysége hitelesen remeg minden pillanatában.
Kutszegi Csaba kritikája a Vertical road bécsi előadásáról
Ha laudálnom kellene a Vertical roadot, nem fukarkodnék az alábbi jelzőkkel és fogalmakkal: lenyűgöző, káprázatos, felemelő, átütő erejű fizikalitás, érzékeny lelkiség, dinamizmus, szenvedély. Az előadás utáni hiányérzetemet vagy általános vegyes érzelmeim kialakulását nem is a látottak okozzák, hanem az a fölött érzett néminemű szomorúságom, hogy milyen világban is élünk.
Turbuly Lilla kritikája a Passio Reversible-performanszról
Ami ezután kezdetét veszi, az annyira tömény, annyira telített szimbólumokkal és utalásokkal, hogy az egyszeri néző csak kapkodja a fejét a sejtések, ráismerések, képzettársítások, elejtett és megtalált fonalak rengetegében, és sajnálja, hogy a szó szoros értelmében is csak egyszeri néző, mivel egyetlen alkalommal bemutatott, újraláthatatlan előadás részese lehet.
Vida Virág kritikája a Mirandáról
A mozgáskorlátozott lány balerinalétről álmodozik. Unos-untalan A hattyúk tava Odette-jét bámulja a fekete-fehér tévén, és szorongatja balerina szobrát, melynek kecses attitűdjét szögletes, izomrángásos mozdulataival próbálja börtönéből, karosszékéből utánozni.
Kutszegi Csaba kritikája a Troilus és Cressidáról
Horváth Troilus és Cressidájában a mozdulat néha csak lazán illusztrálja a felhangzó szöveget, máskor elidegenítő hatást fejt ki, de jó párszor megszületik az a ritka pillanat (vagy hosszabb szakasz), amelyben a mozgás (ezúttal igényes zenei hangzással, énekkel és bizarr kórusművekkel egyetemben) létrehoz valami olyan többletet, amelyre a verbális szöveg önmagában (vagy hagyományos színházi kontextusban) nem lenne képes.
Kutszegi Csaba kritikája a Minus 2-ről
Lengyel táncos barátaink az utolsó előtti napon, a fellépésük után szimbolikusan átvették tőlünk az Európai Unió elnökségét. Erre az alkalomra a poznani Lengyel Táncszínház a Minus 2 című egyfelvonásossal érkezett, amelyet az izraeli Ohad Naharin koreografált. A mi logikánk szerint az esten vonuló lengyel nemesek polonézében vagy népviseletbe öltözött leányok és legények vidám mazurkájában kellett volna gyönyörködnünk…
Kutszegi Csaba kritikája a Magyar Táncművészeti Főiskola vizsgaelőadásáról
A Magyar Táncművészeti Főiskola valamennyi idén végző növendéke nagy-nagy ravaszdi: a kötelező tananyag néha úgy áll a testükön, mint tehénen a pulóver, de mihelyst találnak egy parányi gesztust vagy egy apró mozdulatot, amit saját belső lényük egy kis darabkájával tölthetnek meg, legott sugárzó táncművésszé válnak. Vajon mozdulatsorozatokat (és velük koncertvizsgát) igyekezettel abszolváló főiskolai hallgatókat, vagy táncolni tudó fiatal művészeket látok? – a vizsgaelőadáson erre a kérdésre kerestem magamban választ.
Vida Virág kritikája a győri Magyar rapszódiákról
A Győri Balett a III. Győri Táncművészeti Biennálé előestéjén mutatta be legújabb, három részből álló programját, a Magyar rapszódiát. A Liszt-év alkalmából, idén a nemzeti öntudat körüli gondolatok és a magyar mentalitásról megfogalmazott alkotói benyomások kerültek a koreográfusok fókuszába. A megközelítések formailag ugyan eltérő képet mutatnak, azonban nagyrészt a jól ismert sztereotípiákra épülnek.
