Péter Márta kritikája a Felületi kötődésről
Amikor bebocsáttatunk a nézőtérre, már a mű sajátos terébe lépünk; a táncosok a három zenész végtelenített, itt-ott keletiesen fodrozódó diszkrét kíséretére felelve improvizatív elemekből szövik tovahaladó sorozataikat, néha szándékos vagy véletlen „karambolt” is produkálva.
Spicc Manci kritikája a Dózsáról
Ha történelmi parabolának vélném a látottakat, akkor a Pest határába csődített, majd rászedett és magukra hagyott szegény páriákat mai BAZ-megyei munkanélküliekkel azonosítanám, a felelőtlen, önző és tutyimutyi országvezetőket pedig… De nem vélem történelmi parabolának a Dózsát.
Vida Virág kritikája a Breathing Monster Los angelesi bemutatójáról
A Breathing Monster meghívása mögött a gazdasági válság gyűrűzését lehet sejteni. Los Angeles legnagyobb kortárs színháza, a Red Cat ennél talán nem is választhatott volna kisebb büdzséjű, teljes estét betöltő előadást. A két előadó, a minden szcenikát mellőző díszlettelen tér és a négy reflektorral megoldott világítás nem jelenthetett extra kiadásokat az intézmény számára.
Halász Tamás kritikája az Évszakokról
Az Évszakok szabadtéri, helyspecifikus előadásokból kiérlelt, nemes párlat. Szikár, lassú és erőteljes monológ. Útinapló és önéletrajz, teli apró, finom meglepetésekkel. Erős és konzekvens, hol szelíd, hol sejtelmesen fenyegető munka.
Sárosi Emőke kritikája a /pillanat és a Viktimológia 003. 002. 001. előadásáról
…minden emberben két erő létezik – pszichológiailag megfeleltethető az ösztönnek és a felettes énnek –, mely irányítja cselekedeteit. A felettes én feladatot ad az ösztönnek, instruálja őt, korlátozza a személyes szabadságát, megalázza, megtöri önálló akaratát, az ellenszegülés csírájának lehetősége nélkül.
Turbuly Lilla kritikája a Propaganda! előadásáról
Az előadás a lehetséges választ a politikán, a hivatalos közbeszéden kívül, a személyes, emberi kapcsolatokban, a beidegzett nemi és társadalmi sztereotípiák átlépésében, egy másféle létezésmódban keresi. Mi látszik egy meztelen testen és mi nem, kérdezi Szász Dániel. Férfiak birtokolnak, jelenti ki Szabó Réka. Van véleményem, de nem írok alá, és nem tüntetek, mondja Vass Imre.
Legáth Zsolt kritikája a Revolutionról
Nézőtéri forradalommal veszi kezdetét a Charnock-féle Revolution a Trafóban. No, nem a fizikai színház fenegyereke verte ki a biztosítékot a pesti közönségnél, erre a művészi értelemben egyátalán nem forradalmi előadás semmi okot nem ad, csupán a nézőteret ellepő tános-színészek fütyülik ki színpadon maradt társukat.
Kutszegi Csaba kritikája az Évszakokról
A magyar mozdulatművészeti és orkesztikai hagyomány arra elvileg alkalmas lehet, hogy belőle kiindulva kifejlődjenek kortárs mozdulatnyelvek, de a Pálosi István – Fenyves Márk duó vezette társulat jelenleg (például az Évszakokban) alkalmazott formanyelve és színpadi stílusa olyan messze van a kortárs tánctól, mint Fehér Feri Woyzeckje Marius Petipa Csipkerózsikájától.
Török Ákos kritikája a Nous-ról
A Nous egyértelműen gondolkodásra akar késztetni, azonban elgondolkodtatás helyett csak jól meggondolkodtat minket, mindannyiunkat pillanatnyi állapota szerint. Művészien kimunkált, ágáló jelbeszédével jelentéskeresésre ösztönöz, miközben az általa nyújtott gondolkodnivaló – az előadás nyolcvanperces hossza mellett – legfeljebb ha fél óráig tart ki.
Szoboszlai Annamária kritikája a Humus Vertebra előadásáról
Hogy miről szól a Humus Vertebra, hogy akar-e egyáltalán szólni bármiről azon túl, hogy ceruza-animációjának gnóm lényeivel korrumpálja furcsa, bizarr mesévé a három derék táncos legény faláda-tologató cirkuszi tornaszámát – hát, nem tudom.
