Török Ákos kritikája a Viharról
A Vihar első tíz percében semmit sem értettem. Persze dekódolgattam szorgalmasan: kötelek mint hajó, majd mint sziget, fa mint csónak, mint emelvény, kötelek, nők általi megkötözés mint szövés… De mindezt inkább csak szakmai szorgalomból, mint bármiféle inspiráló művészi élmény hatására tettem.
Králl Csaba kritikája a Tanztheater Wuppertal bécsi Kontakthof-előadásáról
Fiúk és lányok találkoznak itt, még gyerekek vagy már fiatal felnőttek. Ám ez a találkozás nem az úri szalonok rizsporparókás, piperkőc tánctermi etikettje szerint zajlik, hanem az eltitkolt vagy felszínre törő vágyak szerint. Provokatív, szenvedélyes és vad (társas)játékot űznek egymással. Keresik, kutatják a kapcsolatokat, fürkészik a szerelmet.
Szoboszlai Annamária kritikája a Barlangról
Az ásványok és ércek rajzolatát idéző szürke női ruhák és a férfiak összefestett-maszatolt katonai gyakorlónadrágja, testhezálló, hosszított ujjú pólója sápadtabb, „csontosabb” kortárs arcot kölcsönzött az együttesnek, akárcsak a mód, ahogy a kiérleltség és a kamera „kísérletező” esetlegessége egységbe fonódott.
Kutszegi Csaba kritikája a Felhőmanról
Kántor közben a hanyatt fekvő Szászon lovaglópózban ül, és a tétel végén hosszú sikolyban tör ki. Nem tudom eldönteni, hogy fájdalmában vagy örömében teszi-e, mindenesetre az értelmezési mezőm képernyőjének alján megjelenő válaszlehetőségek közül itt a „lányság elvesztésére” tippelek.
Szoboszlai Annamária kritikája a Quartetről
A Quartet a Saló, avagy Szodoma 120 napja édestestvére, azonban a kérdés felülesztétizálása lenne, ha részletesen összevetnénk a De Sade márki-féle regénnyel és a Pasolini-filmmel. Mert tőlük egyvalamiben nagyon különbözik: abban, hogy szadomazo-eszközzé lett hétköznapi tárgyakból – lovaglópálca, zabla, nyereg, és magas sarkú női cipellő – kimódolt teatralitással próbál artisztikumot csiholni.
Kutszegi Csaba kritikája a Szegedi Kortárs Balett Homo Hungaricus című budapesti bemutatójáról
A Homo Hungaricus budapesti bemutatóját is megelőzte olyan hírverés, hogy J. T. most aztán (a Homo Ludens egykori sikerének a farvizén evezgetve) visszatér a néptáncos kaptafához, lesz itt hejderutyutyu, magyar Flatley, röhögtető-ríkató történelmi blődli négy képben meg miegymás.
Markó Róbert kritikája az Újravágva előadásáról
Jön aztán a kreatív producert játszó kreatív producer, és bejelenti: a Bozsik Yvette Társulat új vezetőt keres, mondjuk, mint a Miss Julie Miss Julie nélkül, jó vicc, bohó mókázás, beszélő táncosok és producer több-kevesebb színészi vénával. Hogy az este mégis több üde bolondozásnál, kedélyes önreflexiónál, az azért van, mert Bozsik remek koreográfus és egyre jobb rendező.
Kortárs tánc, Képzés, Mozgásszínház
Szoboszlai Annamária kritikája az Új Táncok/9-ről
A közönség tágra nyithatja a szemét, ködösítéstől ritkán kell tartania. Ilyesformán nem is a nagy újítási kedv, vagy a teljesen járatlan utakon való nyomot hagyás, hanem az örömteli „ruhapróbálgatás” a tét. Magukra kapják ezt is, azt is.
