Turbuly Lilla kritikája a Sweet Mambóról
Dührohamot produkálnak, gumikesztyűt húznak, mintha hajfestéshez készülődnének, pár jelenettel később tényleg más színű hajjal jelennek meg, egyiküket egy férfi lovagoltatja a térdén egészen az orgazmusig, majd a nézőknek ajánlja fel, hogy ha valami problémájuk van, helyettük is sikítani fog, aztán megosztják velünk a csábítás tuti biztos receptjét, és még sorolhatnám.
Vida Virág kritikája a My Dreamről
A My Dreamben egymást váltva lépnek színpadra a nem, vagy gyengén látó és siket művészek, akik valóban kimagasló kvalitással mutatják be pár perces virtuóz produkcióikat. Előadásaik nem csak állapotuk ismeretében lenyűgözők, hanem valódi színházi és koncertélményt nyújtanak.
Selyem Zsuzsa kritikája Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról gyergyószentmiklósi előadásáról
Film és színház úgy van együtt ebben a produkcióban, hogy megvalósítja azt, amit a kortárs demokratikus beszéd lényegének gondolok: nem ironizálják, hanem erősítik egymást. Mert már túlvolnánk a pánikon, hogy jajistenem, a film mindent bekap.
Legáth Zsolt kritikája az Infernóról
Nem állíthatom, hogy először látnék táncelőadáson színpadra körömcipőben besétáló, majd belső démonaitól üldözötten vergődő nőalakot, a táncosnő meggyötört arca olykor mégis meggyőző, hirtelen, éles mozdulatai több szenvedést sejtetnek, mint Galván egész pokolbéli szcenáriója.
Kónya Orsolya a ?-ekről
„Kérdeztem az Ivánt, hogy mikor kezdődik az előadás, de nem mondta meg” – hallom mögöttem az este végpontján – amit én választottam magamnak, mert ez az előadás ilyen. Még a címe is rejtélyes. A pénztárban a Kérdőjelekre kérünk jegyet, és kapunk is. Utóbb kiderül, hogy az előadás címe: Kérdések. De lehet-e előadásként kezelni a ?-eket?
Hézső István kritikája a La Esmeralda berlini bemutatójáról
Mindkét felújító nagy szakértelemmel és érzékenyen nyúlt a darabhoz. Segítségül vették a mű régi leírásait és a Harward Egyetem színházi gyűjteményében található archív anyagokat, melyeket egykor Nyikolaj Szergejev csempészett ki Szentpétervárról.
Kónya Orsolya kritikája a Haláltánc-variációk és a Change Back előadásáról
Fél évszázadnyi múlttal a háta mögött a Pécsi Balett társulata sok mindent megélt már. A tavaly bemutatott Change Back mintegy összegezi ez elmúlt évtizedeket, a Haláltánc-variációkkal azonban nagy merészség volt összepárosítani.
Péter Márta kritikája a Rumble előadásáról
…a színpad szélén feltűnik egy csábos (csábító?) amazon, minek következtében az egyik férfi úgy „beindul”, hogy a társaknak kell lefogniuk, különben rögvest megrohamozná a női tárgyat. Ekkor világossá válik, hogy a reakció itt voltaképp az erekció szinonimája.
Kutszegi Csaba kritikája az ArTeRrOrról
Búsulásra tehát nem a látottak adnak okot, hanem az a nap mint nap megújuló információzuhatag, amelyben egyre inkább körvonalazódik az üzenet: pártunk és kormányunk kulturális preferenciái között a kortárs táncnak mostohagyerek-szerepet szánnak.
Vida Virág kritikája a Rosas vendégjátékáról
A koreográfus érzékenységére vall, hogy a kortárs, mezítlábas szokással szemben kopogós tánccipőt húzat a lábakra, hogy a magyar tánc jellegzetességétől, a dobogástól, kopogástól, bokázástól ne fossza meg táncosait. A mozdulatvilágba is bele-bele keveredik néhány, magyar néptáncból kölcsönzött sajátos mozdulat…
