Kutszegi Csaba kritikája – Kanyó Béla fotóival – a Magyar Táncművészeti Főiskola vizsgaelőadásáról
Csupa játék, móka, poénkodás – lubickolt is benne rendesen a társaság. A pályán a siker érdekében majd együtt kell hozni a három felvonásban néha külön-külön felmutatott erényeket: egyszerre kell törekedni iskolázott technikai fegyelemre, átélt előadóművészetre és ha kell, önfeledt humorra.
Szoboszlai Annamária kritikája a XI. Kortárs Koreográfusok Estjéről
Új nevek fedezhetők fel a koreográfusok közt, például Annabelle Ochoa Lopezé, aki régebbi (2006-os, illetve 2009-es) koreográfiáit tanította be az Operaház kortárs szekciójának. De vannak egészen fiatalok is, mint Jalonen Jenna és Rónai Attila. Ők nyerték meg a májusi, Trafóban rendezett főiskolai koreográfusversenyt, s valószínűleg így kerültek a „nagyok” közé a programba.
Spicc Manci kritikája az Operaház Örvényben-balettestjéről
Lukács néhány éve a magyar balettművészet Csaba királyfija: ha az operaházi balett-megújulást várók feltekintenek az égre, Lukács András képében várják a reménységet. A koreográfus kevés szereplős egyfelvonásosokkal már többször bizonyította is kiemelkedő tehetségét, ezúttal egykori, hasonló című kettősét bővítette ki tizennyolc szereplős koreográfiává.
Szoboszlai Annamária a Magyar Táncművészeti Főiskola modern szakirányú vizsgaestjéről
Míg egy hagyományainál fogva klasszikus struktúra (esetünkben a MTF-é) elsősorban a testet akarja kiművelni, alkalmassá tenni a balett, a különböző színpadi táncok technikailag magas szintű előadására, addig a „kortárs” az ember felől, lehetőségei, alkata, irányultsága felől közelít a cél, vagyis az autonóm művésszé nevelés felé (külön hangsúlyozva a testtudat magas szintre emelését).
Török Ákos kritikája a Budapest Tánciskola estjéről
A Budapest Tánciskola estje tizenhúsz színpadon lévő előadóval még inkább a mozgásbörze érzetét kelti, ráadásul olyan kevés idő jut egy-egy táncosra, hogy az egész saját értelmét tűnik eloldani. A koreográfiák egyébként szemmel láthatóan passzolnak az előadókra, amelynek pozitív nézőtéri hozadéka, hogy egy élvezhető előadást látunk, negatív szakmai következménye, hogy a fiatalokat nem „próbálják meg” a koreográfusok.
Markó Róbert kritikája a Gyászról
Többnyire hiába a beszéd és mozgás érzékletes, okos szimultaneitásából megalkotott képek, ha a mozgásnyelv jóval sokszínűbb és beszédesebb az elmondottaknál, az ember derül, de semmi több, a szűk két óra alatt egyre fogy az esélye, hogy valami téttel bíró fog történni.
Szoboszlai Annamária kritikája a Faunról
Bár az erotikus kontaktokban szárazon „fürdőző” koreográfus észlelhetően beleírta a történetbe a különb, a jobb (vagy egyszerűen csak a „más”) tragédiáját, attól még a Faun nem más, mint egy színpadon, táncban, táncosokkal felturbósított szimpla orgia. E mellett, felett: egy látványos, jól fotózható vizes show.
Kutszegi Csaba kritikája a Barocco Rusticóról
A csúcshegyi csapásolós és a rétaljai rángatós tánc ráillesztése Vivaldi zenéjére azonban nem teljesen aggálytalan (a két táncfogalom saját gyártmányú kreálmányom, mert nem ismerem fel magabiztosan a tájegységek táncait). Ritmusát, energiáját, sodrását tekintve a barokk allegrókra ráillik a sűrű legényes, legfeljebb az a kérdés merül fel: hogy miért is?
Török Ákos kritikája a Forte Társulat Beckett-estjéről
Mindkét előadás legfőbb erénye, hogy ötletei nem öncélúak, vagyis dramaturgiai szerepük van. Ezek hatására, és ezektől függetlenül is az előadás szinte minden pillanatában az az érzésünk, hogy most valami egészen rendkívüli fog történni, és ezt a rendkívülit várjuk, ami a bakiváráshoz hasonlóan egy újabb, más síkon mutat fel valamit a drámaszöveg alapintenciói közül.
Hézső István a kritikája a La Péri berlini bemutatójáról
Malakhov zseniális fantáziával táncokkal osztja fel a cselekményt – a siralomháztól a kivégzésig. És közben beledolgozza a pas d’actionokat, a hárembeli féltékenység, az ármány, a vágyakozás és a bosszú „töltelékeit”, amit mind a két szereposztás jól el is játszik. (Bár az unalomból fakadó ópiumos álmot, vagy a féltékenységet a háremben method actinggel hitelesebbé lehetne tenni.)
