A meglepetés szegedi
Szoboszlai Annamária kritikája a szegedi kortárs Diótörőről
Marikából nem lesz ugyan csodaszép hercegnő (csupán fehér babaruhája változik egy jelenetben hosszabbra, nőiesebbre), nem szelídülnek meg
Vadkelet felé
Komjáthy Zsuzsanna kritikája a BartóKodályról
Saját felszámolását hajtja végre a koreográfia, akár egy kegyetlen, megalkuvást nem ismerő hóhér. Az emelésekből kúszások
Pixelmámor
Péter Márta kritikája Hiroaki Umeda estjéről
Az izgő-mozgó, tekergőző testek néha olyan benyomást keltenek, mint a papírhoz tapadt legyek, groteszk és reménytelenségében is komikus
Torzító rátét
Szoboszlai Annamária kritikája Le Villi (Lidércek) előadásáról
Miközben Jónás Zsuzsa szirénként fonódik Bajári Levente mellé/mögé/alá/közé, addig a nem
Élet, alkotómunka, jövő
Levélváltás Hiroaki Umedával
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy többé nem élhetünk úgy, mint azelőtt, s hogy egyedül rajtunk múlik, hogy milyen jövőt választunk magunknak.
Ösztönök és formák
Vida Virág kritikája a Animalről és a Stocosról
A táncosnők ugyanis eleinte kihívóak, mindenféle látványos kiegészítőkkel – tollak, csillámporos, vörös felsők – vértezik fel
Táncba foglalt nézők
Vida Virág a kritikája a Deca Dance-ről és a The Refusal of Time-ról
A színpadon félelmetes energiák szabadulnak el, és áramlanak a nézőtérre. Nem emlékszem arra, hogy valaha is bármilyen
21. századi sziámi
Komjáthy Zsuzsanna jegyzete az Én, Haiku virtuális előadásáról
A tánc, irodalom és film mellé negyedik médiumként pedig az internet is csatlakozik. Ez lesz a közeg, melyen a koreográfia a nézői
Dalnok a pokolban
Kutszegi Csaba kritikája az Orfeusz és Euridikéről
Azt viszont némi beleérzéssel-belegondolással nem nehéz megértenem, hogy a dalnok útja (a halál tényét, véglegességét
Le a szöveggel!
Legáth Zsolt kritikája a Levitációról
Amikor az őrület közeledtét jósolja a szöveg, a megbomlott elme vergődését önmagát a földhöz verdesve játssza el a táncos, máskor meg
Aktabörtön kontra piros kanapé
Turbuly Lilla kritikája A perről
A kafkai világ megidézéséhez feleslegesnek tűnnek a szövegmankók, nem is elsősorban azért, mert A per alaptörténetét még azok is ismerik, akik elbliccelték kötelező
A mesék tején
Turbuly Lilla kritikája a Peer Gyntről
Grandiózus azért is, mert a mű – hogy maradjunk a darabbeli híres hasonlatnál – hagymahéjszerűen egymásra rakódó rétegekből épülő, bonyolult
Szentírás
Vida Virág kritikája a Ha lesz egy férfinak... előadásáról
A szülei által halálra ítélt, lázadó fiú ajkát egyetlen egy hang sem hagyja el. Csendben ül, lesütött szemmel,
Beszélő kavics, balettozó fák
Kutszegi Csaba jegyzete a 9. Kalászi Kortárs Tánctalálkozóról
A furcsa mozdulatok, pózok, hangok, szövegek, amelyek a felnőttekre „elidegenítő effektusokként" hatnak, ha jól vannak kitalálva, a gyermek
Balkáni macskajaj, avagy Júliát a máglyára!
Sárosi Emőke kritikája a Bonyodalmas balkáni lakodalmasról
Balkáni virtus, batyus utolsó vacsora, máglyahalál. Zachár Lóránd sírós-nevetős déli koreográfiát kreált a
Jelennel a múltért
Kutszegi Csaba jegyzete a VIII. Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozójáról
Ha közepes színvonalon előadott, jól ismert, ismételgetett klisékkel összeszerkesztett autentikus
Test-tér-tudat
Turbuly Lilla kritikája a Végtelenbe zárva előadásáról
Az üvegláda egyszerre emlékeztet inkubátorra és koporsóra, és arra, hogy az élet kezdetén és végén szűk terekbe
Tudományos fantasztikus telepítés
Szoboszlai Annamária kritikája a Kertről
Előre felé haladtunk a színpadon az időben, vagy épp visszafelé? Ha előrefelé, akkor elborzaszt annak a lehetőség, hogy ilyen hirtelen zöld virtuális éden vár talán
Virtuális szilánk
Hodászi Ádám kritikája az IZZÁS / GLOW előadásáról
Kristina Chan mély átéléstől csillogó szemét a megfelelő pillanatokban az installáció fényei és árnyékai
Anna örök
Kutszegi Csaba jegyzete a Kémhatásról
Hogy milyen jövő vár a kortárs táncra, azt nehéz megjósolni. Ha gyengülni is fog az önállósága, nyomtalanul eltűnni sohasem fog, mert az előbbiekben jelzett
