Egy országban több valóság
Szoboszlai Annamária kritikája a Magyar Graffitiról
Sok a jelenet, sok az absztrakt-összetett kép, sok az anyag – és ekképp kevés. Elkélne némi sűrítés, vágás, hogy a kicsavarodó nemzeti
Férfidolog
Ady Mária kritikája a Brothersról
A mozdulatok üdítő keresetlensége tökéletes formai tükrözése az előadás tematikai vezérfonalát képező, eszerint minden férfiviszonyt alapvetően
Büdöskék
Hodászi Ádám kritikája a Rövidhullámról
Az alkotás velünk lélegzése, a játék jelenidejûsége talán közhely, mégis folyamatosan szükség van olyan eseményekre, amelyeken megtapasztalhatjuk ennek felemelõ szabadságát. A Parellel Alapítvány remek kezdeményezése, a Rövidhullám
...Távcsővel, közelre
Péter Márta kritikája a Brilliant Corners-ról
Az előadás utáni beszélgetésen maga a koreográfus hasonlította darabját egy teleszkóphoz, amely által a nézőnek is láthatóvá válik
Átlátás a palánkon
Szoboszlai Annamária az Orpheus és A fából faragott királyfi előadásáról
Az est első darabja, az Orpheus az ismerős mozdulatsorokon túl (melyek ezúttal fekete biznisz-öltözékbe
Fiatalság, bolondság!
Legáth Zsolt kritikája a South Bohemian Ballet és Ballet Prague Junior vendégjátékáról
Ha valóban kirajzolódhat plasztikus kép a két társulatról az este folyamán látott darabok
Az „ember Szépbe-szőtt hite"
Kutszegi Csaba a XXV. Zalai Kamaratánc Fesztiválról
...igen biztató, hogy az autentikus kategóriában is többször, markánsan érezhető volt a friss szemlélet, a műfaj szabályait, követelményeit,
A bájgúnárság (nem is olyan) diszkrét bája
Turbuly Lilla kritikája a Mein Kleiner Blumengarten előadásáról
A történetke ugyanis, ami köré a koreográfia épül, inkább azokra a tévéműsorokra hasonlít, amelyekben a Nagy Ő kegyeiért
Az ismeretlen kutatása
Králl Csaba kritikája az Ahogy azt az apám elképzelte előadásáról
A kérdező, és nem állító típusú előadásokban az a jó, hogy bizonytalanságban hagyják a nézőt. A
Áhítat, rítus, latin...
Lőrinc Katalin kritikája a Compagnia EgriBianco Danza vendégszerepléséről
...kész csoda, hogy az idei Budapest Táncfesztivál hat napjából kettőn külföldi meghívottaknak is örülhetünk.
Tánckoktél
Szemessy Kinga kritikája a Physpacomról
Bajári és Jónás duettje Philip Glass örvénylő tétele ellenére sem válik lefordítható szerelmi történetté, ahogy Feledi matekozós
Dimenzióbontó antitánc
Varga Sándor Márton kritikája a Csendkoordinátákról
A Csendkoordinátákat négyen táncolják el háromnegyed óra alatt egy fehér alapú, fekete hát- és oldalterű színpadon. Ez
Közel a minden jónak vége jó
Kutszegi Csaba jegyzete a Közel a végről
Ha megpróbálom meghatározni, mi is történik a Közel a végben, kábé erre jutok: az alkotók amolyan kortárstáncos módon absztrahálják a
Áldatlan Nász
Legáth Zsolt kritikája a Hymenről
Jantner Emese intenzitása kiragyog a többiek közül, hihetetlen mértékű érzelmi energiákat mozgósít, mozdulatai mellett
Két pillanat
Hodászi Ádám kritikája a Stúdió élet / SEC előadásáról
Fiatalos játék a szabadsággal és precíz vallomás a halálról.
De merre van a kiút?
Kutszegi Csaba kritikája az Útvesztőben előadásáról
Mert az együttes felturbósítása jó nevű koreográfusokkal inkább píárérték, mint művészi hozadék. Persze kérdés,
Szerelmi arabeszk
Ady Mária kritikája Az Ezeregyéjszaka virágairól
Bozsik helyenként kifejezetten a nemiség alig absztrahált mozdulataiból komponál koreográfiát, a darabra mégis jellemző egyfajta
Lány a tömegből
Sárosi Emőke kritikája az Eszterről
Láthatatlan bosszúvágy és guggoló járásban hömpölygő zsidók, hatalomszóló és fragmentumos történet. Eszter, az erőszakosan kiválasztott
Értelmet adunk neki...
Szoboszlai Annamária és Turbuly Lilla jegyzete a Folyamatos jelen / Második, Harmadik stációról
„Létrehozunk bizonyos attitűdöket, amelyek értelmet adnak neki, amíg létezünk, bár
Talán
Szemessy Kinga kritikája a Profanáról
A felvonultatott jellemek mindegyikének sajátja a bujdosás és megmutatkozni vágyás kettős igyekezete. Domborítanák a szépségüket, szőnyeg alá
