Empirikus hányados – KRITIKA
Egy pillanat alatt a Trafó nagyterméből a Ferenciek terei aluljáróban termünk: egy utcai bandát látunk, akiknek tagjai egymásnak adogatják a ritmust és a lehetőséget, miközben a köréjük összeverődő nézők fütyülnek, bravóznak és tapsolva diktálják az ütemet.
Badora Társulat: Üvegbura – KRITIKA
A gyönyörűen szövődő, földre és levegőbe írt mozgás-ornamentikában viszont a tárgyi áttétel miatt a dolgok megváltódnak sötét lényegüktől, mert a táncos fejére húzott, lassan párásodó üvegbura a darabot közel sem támogató asszociációs vonzatai mellett még az állapot fizikai következményeit is sejteti.
Heine Edval & Yukiko Shinozaki Társulata: láthatatlan látható – KRITIKA
Nem derül ki, hogy a darab alkotói mit gondolnak az emberről, milyen jövőt remélnek neki, illetve remélnek-e egyáltalán bármit. A harmadik nagy kép azonban embermentes, steril technika, legszebb olvasatában: kozmikus technikai költészet.
Gulyás Anna: Makrancos – KRITIKA
A homo calcitro nem létező fogalom, az előadás címének – nem pontos – fordítása: ellenkező, lóként kirúgó, makrancoskodó embertípusként határozza meg a leginkább jelzőként használatos szót.
Federico García Lorca: Bernarda Alba háza – KRITIKA
A flamencóhoz bravúros, magabiztos technikai tudásra és igazi szenvedélyre van szükség. Táncosok, énekesek, gitárművészek egybehangzóan állítják, hogy a flamenco csak akkor jó, ha szigorúan betartják az összes szabályát úgy, hogy mindeközben az előadó megpróbálja áthágni valamennyit.
PR-Evolution Dance Company: P.P.Pasoloniproject – KRITIKA
Ha a Pasolini-jelenség számunkra csak egy ürügyet jelent a szexi táncolgatásra, akkor jobb, ha letesszük a fegyvert, és bevalljuk: nem vagyunk korunkhoz szólni képes művészek, és a tánc nem egyéb, mint csupán érzéki vágyakat felkeltő testlátványosság.
Project Z – KRITIKA
Az első tétel közös táncáról el kell mondani, hogy annyira lájtos és visszafogott, hogy nézése már-már unalomba fullad, de ennek bekövetkeztét szerencsésen megelőzi a furcsa, monoton hangulat szétáradása, mely akarata ellenére is bevonja a nézőt a színpadi történésbe. Mozdulatmantrának tetszik a rövid mozgássorozatok furtonfurt ismétlése...
Paradicsom – magángyűjtemény – KRITIKA
Leigázott véglények próbálnak folyton-folyvást megnyilvánulni, hiszen a kommunikáció maga az élet, ha nem tudod megmutatni magad, ha nem tudsz kapcsolatba kerülni másik egyeddel, halálra vagy ítélve. E kínlódás posztmodern-neobarokk színházi közegben zajlik, a játékteret lámpatartó vastraverzek uralják.
Pataky Klári Társulat: Jegyzetek – KRITIKA
Pataky táncjegyzeteiben úgyszólván hézagmentes mozgásanyagot kreált, centire és másodpercre kidolgozva a koreográfiát, amelyben folyamatos szerep jut az önmagukban akár értelmezhetetlen gesztusoknak is, ám ez az aprólékosan dúsított szövet szólamokra bontva, kánonszerűen ismételve, vagy sokfelé tördelt repetitív alakzataiban nagyon kemény csipkével szolgál.
Természetes Vészek Kollektíva & Góbi Rita Társulat: aUTONÓM zÓNA – KRITIKA
Körülbelül ezt a „jól megfogalmazott" érzetet nyújtja az előadás, mely ugyan minden szegmensében és minden képviselt művészi területen híven illusztrálja, amit felvonultat, de inkább kórisme jelleggel szolgál, mintsem bármilyen megoldást adna a kezünkbe.
