Sissi Őszi Tánchét a Bethlen Téri Színházban – KRITIKA
Mindent összevetve nagyon gazdag és színes tánchéttel rukkolt ki a Bethlen Téri Színház, és örömteli, hogy bepillanthattunk vidéki táncéletünkbe. Elkeseredésre nincs ok, SŐT!
Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl – KRITIKA
Egy ritmusképlet, a hangsúlyok és szünetek elhelyezése, aztán tovább, a táncos térformák, a táncolók egymáshoz való viszonya egyaránt a népről, a népkarakterről, s – megkockáztatom – a nép múltján keresztül a jövőjéről, vagyis küldetéséről beszél.
Közép-Európa Táncszínház: Tiszta föld – KRITIKA
A Tiszta föld mozgásrétegének legproblémásabb, legszimplább részleteit sajnos éppen a „Gaga-invenciók" hozták. És jobbára melléjük sorakoztak a beszélős/beszéltetős jelenetek, meg a didaxissal terhelt szimbólumok is. Marad az utolsó tánckép, amelyben valami szomorúan szép is megcsillant Kun Attila koreográfusi világából...
Ultima Vez / Wim Vandekeybus: Talk to the Demon – KRITIKA
Mintha ezek a terhes gondolatok kövér emberként ülnének a nézők arcán, mozgásukkal olykor-olykor némi levegőhöz juttatva a „szenvedőket". De többségünk ezért is jött. Hogy következmények nélkül engedje szabadjára saját démonjait, elmerülve azok milyenségében.
Mészáros Máté: Hinoki – KRITIKA
Mészáros előadásán nehéz fogást találni: semmi konkrétum nem bogozható ki belőle. Hangot kap ugyan a mindennapi élet konfliktusainak vagy az emberi viszonyrendszereknek a bonyolultsága, és felismerhetjük akár a GYPSY (Gen Y Protagonists & Special Yuppies) életérzést, az elakadást is, de egyik sem bontakozik ki teljesen.
Duda Éva Társulat: Outbreak – KRITIKA
Egyed Beáta meztelenre vetkőztetett teste szimbólum, melyben kiszolgáltatottság és elhagyatottság sűrűsödik össze. A magára hagyott, megalázott test talán a művészé, akiről még az utolsó bőrt is lehúzták.
Fabián Barba: A Mary Wigman Dance Evening – KRITIKA
Barba interpretációi kidolgozottak és precízek; felsőteste hajlékonyságában is őriz valami feszességet, szép hosszú karjai elegánsan hasítják a levegőt, hullámzanak vagy kaszálnak, és érzékenyen viseli a színpadi kosztümöket is. Összességében előadásmódja legalább olyan finom és nőies, mint amennyire férfierővel telt lehetett Wigmané.
Kecskemét City Balett: Az Ötödik Évszak – KRITIKA
A Kecskemét City Balett budapesti vendégszereplése érzékletes példája annak, miként eredményez az eltérő koreográfusi gondolkodás a lényegében azonos zenei témára két merőben különböző táncprodukciót, melyek ugyanakkor tartalmi kiegészítői egymásnak.
Filter Performance – Artus Stúdió Koprodukció: Sőt – KRITIKA
Azt is mondhatnánk, hogy a darab látható részét a darab láthatatlan részének szimbólumaként foghatjuk fel. Hogy az érzéki valóság mögött húzódik egy másik, nem kevésbé fontos realitás. Mert ahogy mondják, az érzések és a gondolatok sem láthatóak, létezésük mégis tagadhatatlan.
DV8: John – KRITIKA
A kérdés az, hogy egy ilyen, traumákkal, máskor intim részletekkel teli, hétköznapi szavakkal elmondott dokumentumszöveghez milyen mozgást kapcsolnak, és hogy szöveg és mozgás milyen viszonyba tud kerülni egymással.
