Kovács Natália: Fény és hang
Duna Táncműhely: Ködből, csöndből – KRITIKA
Ez a létben vegetáló, szenvedő személy ugyanis, akinek a tudatalattijába betekintést nyerhetünk, egyben egy felbomló én is, aki nem találja önazonosságát, saját egységét.
Kritika
Komjáthy Zsuzsanna: Beautiful boys, bad girls
Michael Clark Company: come, been and gone – KRITIKA
Michael Clark határozott „posztmodern" gesztussal, tudatosan távol tartja nézőit a hagyományos színházi befogadás lehetőségeitől. Táncosainak testét izgő-mozgó képzőművészeti műalkotásokká transzformálja, melyek se nem emberiek, se nem tárgyszerűek: valahol a kettő közötti vákuumban lebegnek.
Szoboszlai Annamária: Karakterek mérsékelt és magas fokon
Duda Éva Társulat: Láz (Egy csókkal kezdődött?; Ismeretlen királyság) – KRITIKA
A két koreográfus mozdulatszekvenciák, jelenetrészletek, önmagukban is groteszk testgesztusok ismétlődéseivel, olykor egymásra kopírozásával rajzol szatirikus képet, melyet a zene nélküli, „rajzosabb" részeket követő, ismerősen csengő slágerek satíroznak puhábbra.
Kutszegi Csaba: Mozgásnyelv-művelők vendégségben
Vendégváró Fesztivál 2014
Realisztikus történetet mozgással „elmesélni" igen nehéz feladat, mert ha túl elvontak a mozdulatok-gesztusok, akkor követhetetlenné és értelmezhetetlenné válik a cselekmény, ha viszont túl konkrétak, akkor szájba rágós és banális lesz a történet-megjelenítés. Uray kiérlelt testbeszéd-nyelvével magabiztosan megy végig a két veszélyforrás közötti borotvaélen...
Vida Virág: Az interpretáció interpretációja
Compagnie Marie Chouinard: HENRI MICHAUX: MOUVEMENTS / MOZGÁSOK; GYMNOPÉDIES – KRITIKA
Chouinard egy koreográfia partitúrájaként olvassa a művet. Ábráról ábrára, „sorról sorra, oldalról oldalra" haladva dolgozza fel Michaux jeleit. Az előadás pedig nem is több, nem is kevesebb ennél; ízléses képi világban megszülető, háromdimenziós, térbeli és időbeli színpadi illusztráció Henri Michaux tusrajzaihoz.
Kutszegi Csaba: Balettörömóda
Youri Vámos: Szentivánéji álom – KRITIKA
...a Shakespeare-vígjáték bemutatását egy az egyben ugyan nem várom el a balettelőadástól, de a darab szellemiségének, értékének, üzenetének valamilyen módú és formájú megjelenítését igen.
Antal Klaudia: Disco in my head
Tünet Együttes: Közhely – KRITIKA
„Ön szabad, azt tesz, amit akar. Nem derítjük ki az igazságot önről. Nem járunk végére a történetének. Ön jelenségként érdekel minket. Ön saját sorsának a manökenje."
Turbuly Lilla: Sissi és a fényrobot
Derida Dance Company: ARTeFACT – KRITIKA
Az ARTeFact a kiszolgáltatottságról, a szabad akarat határairól beszél. És ha ez a gondolat nem is tekinthető forradalmian újnak, igényes és látványos előadást építettek köré.
Komjáthy Zsuzsanna: Hoffmann három tükre
Badora Társulat: Hoffmann meséi – KRITIKA
A Badora-féle mese így tulajdonképpen párbeszédbe elegyedik a hagyománnyal, bizonyos értelemben kiegészíti, kommentálja azt. „Átsajátítja" az operát, és már nem a történet, nem is a levonható tanulságok, hanem a koreográfusban és a nézőben keltett visszhangok lesznek érdekesek.
Gáspár-Singer Anna: Megérkezni, eltávolodni
EQUINOXE Projekt I. – KRITIKA
Festas a felhasznált prózai alapanyag szimbólumrendszeréből, az érzelmeket időnként lágyabban, máshol karakteresebben kísérő zenéből, az egyúttal a narrációt is helyettesítő kortárs operabetétekből, mozgásszínházi és vizuális elemekből építkezve fájdalmas, ugyanakkor végtelenül abszurd világot láttat, melyben az egymást követő eseményeknek, a szimbolikus tereknek és a szereplőknek nem csupán funkcionális, érzelmi, hangulati, hanem spirituális értelemben vett metamorfózisa is megfigyelhető.
