A Magyar Táncművészeti Főiskola vizsgaelőadása – KRITIKA
A Magyar Táncművészeti Főiskola klasszikus balett szakirányon végző hallgatóinak vizsgaelőadása (vizsgakoncertje) a tanulmányaikat befejező IX. évfolyamos növendékeken túl a szakmának és a laikus közönségnek egyaránt jelentős esemény.
Győri Balett: Áttörés – KRITIKA
A Győri Balett fesztiválnyitó estje az Áttörés címet viseli. Annak találgatásába most nem bocsátkoznék, hogy egész pontosan miféle áttörésről beszélünk, hogy min lépett túl, miféle gátakat szakított át a társulat vagy az egyes táncosok.
cie. Ladjánszki Márta: Széki Luca – KRITIKA
Váltakozó, újabb és újabb metamorfózison átmenő figurája olykor valóban természetfölötti lényként látszik a színen. Jelenése azonban nem valamiféle misztikus, titokzatoskodó ködlényt mutat, hanem nagyon is hús-vér, különös energiákat hordozó figura a szólista: láttatja magát esendőnek, tépelődőnek, de erősnek és magabiztosnak is.
Egy rózsa hangjai – KRITIKA
Szenvedély, érzelem, kísérleti előadás – csábító hangzás. Kár, hogy a szenvedély parazsa a színpadon belül rekedt Hámor József és Maday Tímea Kinga előadásában.
Magyar Táncműhely – (R)Evolúció: In illo tempore – KRITIKA
A pulzáló, amorf árnyból csápok, szarvak, pénisz, föld felé törő ujjgyökerek, halálfejet, szívet formázó kezek válnak ki, hogy az alak kínkeservvel élesedő határai lassanként embert körvonalazzanak.
Magyar Nemzeti Balett: Öt tánc – KRITIKA
A pazar mozgásanyag és a színvonalas táncosi munka talán még a hitehagyottakat is képes meggyőzni arról, hogy a klasszikus balett-táncos képzettség nem feltétlenül jelent egyet a szépen kiművelt test üres esztétikájával, s hogy a szépségnek (villantsa akár lírai, tragikus, vagy éppen derűs ábrázatát) helye van a kortárs művészetben.
A Magyar Táncművészeti Főiskola vizsgaelőadása (modern szakirány)
Sokáig lehetne még beszélni a jól formázott epizódokról, a dekoratív megjelenésekről, a technikai és előadói teljesítményekről, a társulatot mutató összhangról, és külön-külön minden ifjú táncosról, akik ezen az estén valamennyien szólisták voltak, így együtt, talán utoljára.
Veszprémi Táncműhely: Porcelán – KRITIKA
...mindenben a mívességre, az artisztikumra törekedtek, és közben éppen a lényeg lúgozódott ki az egészből, és maradt valamiféle, az életben nem nagyon létező párkapcsolati kirakat. Talán az is jót tett volna az előadásnak, ha egy kicsit ironikusabban tudnak ránézni mindarra, amiről szólnak.
Asagao – KRITIKA
...a Magyarországon már nem ismeretlen japán Ishii Junya butoh-szólója szerintem az évad egyik legnagyobb durranása. A táncosból a szokatlan, de mégis hitelesnek tetsző mozdulatain át valamilyen belső lényeg (egyszerre ősi és kortárs) áradt ki és szét, mindez egy viszonylag egyszerű szerkezetű és mozdulatvilágú előadás csöndes, de annál hatásosabb csúcspontján.
Hodworks: Pirkad – KRITIKA
...mert a fogyasztó így tartalmas műélvezet leple alatt frivol szexuális kíváncsiságát is kielégítheti, az alkotó pedig a műve után mutatkozó érdeklődést az értékes művészi tartalmak számlájára írhatja, azaz nem a tömegeket csábító meztelen testek látványának kell betudnia.
