Néptánc
Kutszegi Csaba kritikája a Tántorgókról
A kitűnő táncok mellett nagyon tetszett az erőteljes, szimpatikusan nyers, helyenként kifejezetten expresszív színészi játék. A legjobb példa erre az Újvilágba érkezés utáni regisztráció és orvosi vizsgálat.
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Balett
Vida Virág kritikája a Csak táncolunk... előadásáról
Az est tanulsága szerint a klasszikus tánccal foglalkozó koreográfusok kortárs ideája jó egy évtizedes emlékekre épít. Az alkotók mintha megragadtak volna az akkori trendeknél és azok imitálásánál; nem képesek szabadon engedni fantáziájukat vagy legalábbis tájékozódni az újabb irányvonalakról, ha már mindenképpen szükség van sorvezetőre.
Cikk folytatása
Populár, Kortárs tánc
Ady Mária kritikája a Mindenre nyitottan előadásáról
A Berlinben élő argentin Constanza Macras rendezése két irányból tesz kísérletet, hogy kihúzza a hallgatás méregfogát. Nem kívülről-felülről, hanem romákkal karöltve, belülről fogalmaz...
Cikk folytatása
Populár
Sárosi Emőke kritikája a Belső gyermekről
Simányi Zsuzsanna koreográfiája stilizáltan mutatja a táncművészet széles spektrumának lebutított, közérthető szegmenseit – ezt értik ma, ez eladható és fogyasztható.
Cikk folytatása
Kortárs tánc
Szemessy Kinga kritikája a MU Terminál – C estről
A hetedik évfolyam egy, a náci propagandafilmjeiről elhíresült hölgy ihlette és egy lokálszagú darabbal zárja terminálos pályafutását. A paletta vegyes; heterogenitást, kommersz és intellektus felé egyaránt nyitó közeget sejtetnek a szinopszisok.
Cikk folytatása
Populár
Hodász Ádám kritikája a Széttört álmokról
Az egyszerű vetített képek szűkítik a néző asszociációs horizontját, pedig a zene erős hatásokat kelt, amihez időnként a tánc is fel tud nőni egy-egy pillanatra.
Cikk folytatása
Kortárs tánc
Komjáthy Zsuzsanna az V. Monotánc Fesztiválról
A monotánc valódi arcát sosem fed(het)i fel közönsége előtt, olyan misztérium, amely csak folyamatában él, itt és most. Valójában vendégművész a tánc történetében, kifejezési forma, mely csak átmeneti állapotokat rögzít, nem állít, csak kérdez; egy idegen, mely saját név után kiált.
Cikk folytatása
Kortárs tánc, Néptánc
Szoboszlai Annamária kritikája a Kreatív kríziSomról
Népies színezetű anyag kerül a színpadra, amit az előadáshoz kapcsolódó ismertető „neoautentikusként" ír le, valójában azonban a hagyomány nem születik újjá, nem fogalmazódik át ezeknek a mai fiatal embereknek a testén.
Cikk folytatása
Kortárs tánc
Turbuly Lilla jegyzete a Fase-ról
...négy tételből álló előadásban a két táncosnő (maga az alkotó és Tale Dolven) a néhány taktusból álló, repetitív zenére néhány mozdulatot ismétel és variál tökéletes szinkronban, vagy éppen szándékolt és szintén tökéletes aszinkronban egymással.
Cikk folytatása
Mozgásszínház
Kutszegi Csaba kritikája az Arany-légyről
Goda előadásainak főszereplői furcsa világban létező, furcsán viselkedő emberek, akik – egyáltalán nem furcsálható módon – nagyon hasonlítanak ránk.
Cikk folytatása