Bozsik Yvette Társulat: Bolero; Tavaszi áldozat – KRITIKA
A tavaszi szél veszedelmes szenvedélyét árasztja a Bozsik Yvette Társulat áprilisi bemutatója a Nemzeti Táncszínházban. A Bolero és a Tavaszi áldozat a megújuló természet és a Tűzmadár újraértelmezésének felkavaró, szélsőségesen szeszélyes áprilisi pillanata.
PR-Evolution: Egy nap dátum nélkül; Magdaléna – KRITIKA
A meghajlásnál az előadók kifejező arcát fürkészve (melyeken az elmúlt ötven perc élményei láthatók), sokkal többet kapok az érzelmi töltetből, mint azt megelőzően. Szemükben a kitartó közös munka végeredményét követő jóleső kimerültség, a csapatszellem, az adni akarás ereje csillog.
Kun Attila: Horda – KRITIKA
Leginkább ez zavar a Hordában: a koncepcionális építkezés helyett provizórikusan létrejövő táncnyelvi eklektika. Ez abban is tetten érhető, hogy igen sokszor a laza, ősi-kortárs-kaotikus térformákat – koreográfiailag indokolatlanul – letisztult, (neo)klasszikus térformák váltogatják, értsd: a hordatagok, miközben hirtelen nyelvet váltanak, egyszer csak elegáns duókat, triókat pedánsan egyszerre táncoló tánckarrá változnak.
South Bohemian Ballet – Magyar Balett Színház: Zero Gravity – KRITIKA
Az eklektikusnak ígérkező est – eklektika tekintetében – nem okoz meglepetést. Rui Horta (Napi események), Egerházi Attila (Elveszett érzékek, Zero Gravity) és a már említett Petr Zuska (Mária álma) koreográfiája a modern/kortárs balett különböző arcait mutatja meg a nézőknek.
Frenák Pál Társulat: X&Y – KRITIKA
Az X&Y teremtéstörténet. Éppen ezért bukástörténet. Figurái végigjárják a stációkat, föntről le, kizuhanva a háló nyers és mégis éteri édenéből, egészen a kemény földig, majd visszakapaszkodnak a magasba, ártatlanságukat is elvesztve, tudatlanul, a fizikaiság/érzékiség ösztöni kondícióitól vezérelve.
Fehér Ferenc: Running – KRITIKA
...ami bármi lehet, az valójában semmi. Az kísérlet, az kutatás a színpadon, illetve vázlat, a téma keresgélése a papíron. Vagyis a kezdet, valaminek a – lespórolhatatlan – legeleje. Amiből aztán továbblépve-gondolva, fölépülhet az önmagában helytálló mű.
Nyúzzatok meg – KRITIKA
Igaz, ami igaz, már a címtől is rituálisan felajzva várakozott a nézőnép, megcsapta a vérszag, hiszen a nyúzás mégiscsak valami ősi foglalatosság, és nem kevésbé ősi szükséglet kielégítése...
Duna Táncműhely: A csend szigetei – KRITIKA
A csend szigetei című kettős határozottan (újra) meggyőzött arról, hogy valódi, releváns értéket alkotni-előadni csakis megalapozott (technikai) tudással és alapos (művészi) elmélyüléssel lehetséges.
Duda Éva Társulat: Virtus – KRITIKA
Cirkusz és tánc integrálásáról elmondható, egyike a leginnovatívabb hibrideknek. Ennek egyszerű oka, hogy még a 21. század legprűdebb nézője is szomjazza a szenzációt, a lenyűgöző látványt (itt valóban 3D látványpanelekkel dolgoznak!), és talán mindennél jobban vágyja a félelmet.
Battery Dance Company: Autobiographica; Perceptual Motion – KRITIKA
A csoporttáncokban egészen ritka a valódi kontaktus, az előadók csehovi módon „elbeszélnek", eltáncolnak egymás mellett. Olyan, mintha örök versenyben állnának, és folytonosan egymást próbálnák felülmúlni.
