Fehér Ferenc: Running – KRITIKA
...ami bármi lehet, az valójában semmi. Az kísérlet, az kutatás a színpadon, illetve vázlat, a téma keresgélése a papíron. Vagyis a kezdet, valaminek a – lespórolhatatlan – legeleje. Amiből aztán továbblépve-gondolva, fölépülhet az önmagában helytálló mű.
Nyúzzatok meg – KRITIKA
Igaz, ami igaz, már a címtől is rituálisan felajzva várakozott a nézőnép, megcsapta a vérszag, hiszen a nyúzás mégiscsak valami ősi foglalatosság, és nem kevésbé ősi szükséglet kielégítése...
Duna Táncműhely: A csend szigetei – KRITIKA
A csend szigetei című kettős határozottan (újra) meggyőzött arról, hogy valódi, releváns értéket alkotni-előadni csakis megalapozott (technikai) tudással és alapos (művészi) elmélyüléssel lehetséges.
Duda Éva Társulat: Virtus – KRITIKA
Cirkusz és tánc integrálásáról elmondható, egyike a leginnovatívabb hibrideknek. Ennek egyszerű oka, hogy még a 21. század legprűdebb nézője is szomjazza a szenzációt, a lenyűgöző látványt (itt valóban 3D látványpanelekkel dolgoznak!), és talán mindennél jobban vágyja a félelmet.
Battery Dance Company: Autobiographica; Perceptual Motion – KRITIKA
A csoporttáncokban egészen ritka a valódi kontaktus, az előadók csehovi módon „elbeszélnek", eltáncolnak egymás mellett. Olyan, mintha örök versenyben állnának, és folytonosan egymást próbálnák felülmúlni.
Komjáthy Zsuzsanna kritikája az egy meg egy az egy előadásáról
...az előadás arra tör, hogy a veszteség és hiány ellenében elegyengesse a gyász gödreit, és a hézagokat derűvel töltse meg. Az Egy meg egy alaphangulata ennek mentén a fenség és keserűség között egyensúlyoz, olyan, mint a bánattól szakadó lélegzet, melyben az időtávolságok fokozatos csökkentésével a kettő eggyé olvad.
Vida Virág kritikája az Érintésekről és az Ifjú Koreográfusok Fórumáról
Góbi Rita mégis meglehetősen puritán módon képzeli el az Érintések felépítését. Szereplőit ritkán mozgatja együtt, amikor egyikőjük megáll – vagyis itt inkább leül – akkor a másik kezd mozogni. Minden túlságosan kiszámítható, hiányzik az izgalom, holott a téma vonzaná a sematikustól eltérő megoldásokat.
Sárosi Emőke kritikája a Vukról
Szabadság, ugrabugra és a felejtés. Egy színes, szagos, kedves erdei mese kicsiknek és nagyoknak egyaránt – Fekete István örökérvényű klasszikusát, a Vukot álmodta a Művészetek Palotája Fesztiválszínházába Fodor Zoltán és társulata, az Inversedance.
Péter Márta kritikája az Apropó előadásáról
Szabó Réka valóban elénk pakolja mindazt, ami egy nőből, nőemberből az évek múlásával kitörhet, potenciális képeket a testi-lelki változásokról, életpozíciókat, amelyek feszültséget hoznak, vagy felemás feloldást.
Kutszegi Csaba kritikája a Monocrossingról
...bárki otthon néhány másodperc alatt olyan futurisztikus térbe varázsolhatja magát, amilyenről révülő etelközi sámánjaink annak idején még több liter erjesztett lótej elfogyasztása után sem mertek álmodozni.
