Kovács Gerzson Péter – TranzDanz: DiverZity - KRITIKA
A koreográfus az idővel játszik. Az idő egyrészt a nappal s az éjszaka váltakozásában s a vetített felhőképekben, másrészt a mozgásanyag elemeinek és azok előadásmódjának folyamatos metamorfózisában, egy adott mozdulat „régies" vagy „modern" színezetében manifesztálódik.
Salamon Eszter: Mesék a testtelenségről / Tales Of The Bodiless – KRITIKA
A performansz második részében azonban, amikor két kutya dialogizál, az egyik azt feleli valamire: this is just a fiction between your ears (ez csak képzelgés a füleid között), amely tagmondat véleményem szerint kivetíthető a teljes előadásra...
Gergye Krisztián: Diskurzusművész(t)estek – Harakyrie Eleison - KRITIKA
...a színpadi lét egy morálisan ingoványos talajt is jelentene, kéjlakot, ahol meztelenül vagy alsóneműben jelennek meg a színészek, mert eleve a test kerül előtérbe. Ám bűnöst is csak valamihez képest lehet kiáltani. A viszonyítási alap itt a keresztény kultúra s a keresztény erkölcs.
Itt van Japán! (előadások a Nemzeti Táncszínházban) – KRITIKA
Itt volt Japán, és magával hozta a finom átmenetek, a megfontolt tempó és a szorongó test művészetét, a butoh-táncot. Itt volt Japán, és arra kérte európai nézőjét, szakítson egy estére felgyorsult életvitelével, állandó ingeréhségével, s helyette a test apró rezdüléseire figyeljen.
Batik Társulat: Érintés (Shoku) - KRITIKA
Vagyis kirakatban a nemiség, a szex, a női identitás körüli anomáliák, s ennél nem is nagyon kell ma több egy sikeres, kor-szerű műalkotáshoz, esetleg csak annyi, hogy a szexben résztvevők lehetőleg azonos neműek legyenek, az elfogadás végett...
L1danceFest - KRITIKA
Karine Ponties koreográfiája (a Benedetto Pacifico) Guillermo Weickert Molina előadásában minden kétséget kizáróan érmes helyezést kapna, ha én lennék a fiktív verseny zsűrijének elnöke. Az elmecsavargató, szépséges spanyol női test megragadó tánca után egy letisztult, energiáktól duzzadó „széllovas" küzdelmét láthatjuk huszonöt percben.
Kortárs Koreográfusok Estje XIV. – KRITIKA
Mintha a mérce az lenne, hogy ki tud balettlépésekből összerakni egy szalonképes darabot. Akinek sikerül, annak megveregetik a vállát, és mostantól koreográfusnak neveztetik. És ha néhány ilyen kisbalettet összerak, egyszer összerakhat majd egy nagyobbat is.
Bozsik Yvette Társulat: Préda – KRITIKA
Ha nem olvasnánk sem a színlapot, sem Bozsik Yvette nyilatkozatát arról, hogy az előadás inspirálója a Mars istent körülvevő kultusz, a rituális áldozati szertartások világa, a birodalmak bukása, nézhetnénk az előadást férfi és nő örökös magánháborújának, birodalmak helyett kapcsolatok fel- és leépüléstörténetének is.
Schweinland (MU Terminál Évadnyitó) - KRITIKA
...az elnyomottak, az alárendeltek nők, ők azok, akiket életre kell hívni, be kell idomítani, az előadásban a hatalmi helyzet mindig a férfiaknak adatik meg, a nők a kiszolgáltatottak. A szoptató anyát és a szabadság allegóriáját mégis nők formálják meg, vagyis az eszmeiség, az erőadás szintjén azért van szerepe a nőnemnek is.
Tabea Martin: Duett két táncosra (Évadnyitó előadás a MU Színházban) – KRITIKA
Alig félórában, habkönnyű bohózatban mutatja be azt a mindennapi tragédiát, amivel előbb-utóbb mindenki szembesül: ki vagyok én? Mi a sajátom? Hogyan fejezhetem ki magam anélkül, hogy a megfogant gondolat csorbát szenvedne? Ezeken túl pedig, ami talán még problémásabb: a mozdulatok saját identitását, helyét és szerepét, a saját mozdulatot kutatja.
