Talán
Szemessy Kinga kritikája a Profanáról
A felvonultatott jellemek mindegyikének sajátja a bujdosás és megmutatkozni vágyás kettős igyekezete. Domborítanák a szépségüket, szőnyeg alá sepernék esendőségüket, tehetetlenségüket.
Kritika
Göröngyös mese
Péter Márta kritikája a Gyöngyszólamról
...nem tudni, hogy az alkotók az autentikus női témák újabb megformálásaival hozzá akartak-e tenni valamit ehhez a jelenhez, volt-e bennük ilyen igény, vagy inkább a folklór hagyományosabb tematikai vonulatait fogalmazták újra, elsősorban a néptánc-színház formai-stiláris lehetőségei szerint.
Kevés a dobbantás és a megdöbbentés
Vida Virág kritikája az Axis Mundiról
A jelmezben mindenki a stilizáltságra törekedett, volt, aki a zenét gondolta újra, mások kortárs tartalmakat töltöttek a kor ütötte hiátusokba. A dobbantást többen is elhagyták, de nem mindenkinek sikerült helyette izgalmas, új eszközt vagy formát találnia.
Mutáns Napóleon, gyalogszerrel
Szoboszlai Annamária kritikája a Hófehérke és a hét törpéről
A Pécsi Balett egyrészes, alig hatvanperces mesebalettje nemcsak a felvonásokkal spórol, de a mesével is. Hat pár fékezett erejű kvázi báli táncával kezdődik az egész…
Baljós árnyak
Králl Csaba kritikája a Dark mattersról
Pite számára a mese csak dobbantó a gondolat, a képzelet szabad utazásához, saját magunk és a világ megértéséhez. S hogy az a „sötét anyag”, amit a koreográfus saját és táncosainak mozgásbeli vizsgálata és formázása alá hajt, még életszerűbbnek mutatkozzék – tartogat meglepetést a végére is.
Nők és fókatelep
Szoboszlai Annamária kritikája a MU Terminál: B-Estről
A 2011/2012-es évfolyam nyolc táncosa – hét lány és egy szem fiú – még láthatóan nem esett át a munka dandárján. Féltalpon állva megremegő lábak, mértékkel rugalmas gerincek jellemzik a női többségű csoportot.
Puritán profit
Szemessy Kinga kritikája a Filterről
…sikeresen megtett nulladik lépcsőfok ez Katonka számára. Korrekt, jól leküzdött és további lehetőségeket rejtő beugró, első koreográfusi munka – sikerrel fogott össze egy csapatot, hatásos, technikailag precíz mozgásanyagot állított színpadra.
Kinek kell egy kiló bélyeg?
Kutszegi Csaba kritikája az Ami a szívedet nyomja előadásáról
Juhász munkái akkor is ízlésesen pasztellesek, ha harsány színekkel dolgozik. Ez utóbbi a jelmezekre, cuccokra igaz, a színpadi kamaszokban viszont nincs igazi tök-idióta-dilis állatság, amit én – kamaszként kamaszokról szólván – kicsit azért hiányolok.
Rendezni végre közös dolgainkat
Legáth Zsolt kritikája a Voksról
Az előadás nézőjének pozíciója inkább a „fizető vendégé”, aki pénzéért, választása szabad voltába vetett hittel átvált, ha elege van, és visszakapcsol, ha fedetlen kebleket szeretne látni, semmint azé az emberé, aki egy morális döntés súlyát készül a vállára venni.
Kozmoszoroszlán és pulikutya
Péter Márta kritikája a Daradar!-ról
Ez alkalommal azonban nem volt egészen szerencsés a Daradar! elé odatűzni, hogy „a Duda Éva Társulat bemutatja:”, mert ez rögvest egy hivatásos együttesnek szóló elvárást is generált. Ennek az elvárásnak azonban csak Jónás Zsuzsa koreográfiája, a Limit way felelt meg.
