Turbuly Lilla kritikája a Mein Kleiner Blumengarten előadásáról
A történetke ugyanis, ami köré a koreográfia épül, inkább azokra a tévéműsorokra hasonlít, amelyekben a Nagy Ő kegyeiért versengenek a leányok.
Králl Csaba kritikája az Ahogy azt az apám elképzelte előadásáról
A kérdező, és nem állító típusú előadásokban az a jó, hogy bizonytalanságban hagyják a nézőt. A bizonytalanság pedig az egyik legkreatívabb, legértékesebb, legizgalmasabb szellemi állapot.
Lőrinc Katalin kritikája a Compagnia EgriBianco Danza vendégszerepléséről
...kész csoda, hogy az idei Budapest Táncfesztivál hat napjából kettőn külföldi meghívottaknak is örülhetünk.
Szemessy Kinga kritikája a Physpacomról
Bajári és Jónás duettje Philip Glass örvénylő tétele ellenére sem válik lefordítható szerelmi történetté, ahogy Feledi matekozós jelenetét is csak küszködve társítom iskolába kerüléshez, éréshez, felnőtté váláshoz.
Varga Sándor Márton kritikája a Csendkoordinátákról
A Csendkoordinátákat négyen táncolják el háromnegyed óra alatt egy fehér alapú, fekete hát- és oldalterű színpadon. Ez a szikár tény. Szedjük ízekre a mondatot, hogy definiálhassuk az előadást.
Legáth Zsolt kritikája a Hymenről
Jantner Emese intenzitása kiragyog a többiek közül, hihetetlen mértékű érzelmi energiákat mozgósít, mozdulatai mellett épp olyan izgalmas figyelni arcát, tekintetét. Megfejthetetlen kór emészti, zaklatott, paranoid, tűhegyes mozdulatokkal szurkálja maga körül a teret.
Hodászi Ádám kritikája a Stúdió élet / SEC előadásáról
Fiatalos játék a szabadsággal és precíz vallomás a halálról. A DEPO elitképzős tanulóinak Stúdió élet című előadása nyitja az estét, sűrítve a táncossá válás hosszú folyamatának derűsebb oldalát. Utána Zachár Lóránd SEC című koreográfiája az örök emberi történet végére ugrik, a testet elhagyó lélek, gondolat, talán „ige" idejére, hideg költőiséggel tömöríti pillanattá.
Kutszegi Csaba kritikája az Útvesztőben előadásáról
Mert az együttes felturbósítása jó nevű koreográfusokkal inkább píárérték, mint művészi hozadék. Persze kérdés, mit értünk jó nevű koreográfuson, píárértéken és – nem utolsósorban – felturbósításon.
Ady Mária kritikája Az Ezeregyéjszaka virágairól
Bozsik helyenként kifejezetten a nemiség alig absztrahált mozdulataiból komponál koreográfiát, a darabra mégis jellemző egyfajta esztétizáló finomkodás, amely révén a hétköznapi szexuális rítusok helyett fülledt háremek szépelgő kliséi, keleti erotikus rajzok kecses figurái elevenednek meg a nézők előtt.
Sárosi Emőke kritikája az Eszterről
Láthatatlan bosszúvágy és guggoló járásban hömpölygő zsidók, hatalomszóló és fragmentumos történet. Eszter, az erőszakosan kiválasztott szerencsés lehetőségei, kötelességei. Biblia és kortárs tánc – Inversedance-premier.
