Hodászi Ádám kritikája az IZZÁS / GLOW előadásáról
Kristina Chan mély átéléstől csillogó szemét a megfelelő pillanatokban az installáció fényei és árnyékai látni engedik. Hol sikítás, hol kiáltás hagyja el a száját, ezzel emberien lép ki a remek atmoszférát teremtő, és az érzetek dramaturgiát tökéletesen irányító futurisztikus, főként digitális jelekből építkező hangkulisszából, valamint Ben Frost zenéjéből.
Ady Mária kritikája a 100 ölelésről
A valóság nem egyszerűen kívül marad a színpadon, de végletesen relativizálódik, miközben ez a sajátos irracionalitás egyszerre bája és humora az előadásnak.
Kovács Dezső kritikája a szegedi Mágnás Miskáról
A gondosan adagolt és feszesen kivitelezett táncbetétek mindenesetre hibátlanul simulnak a librettóhoz s a játék lélegzetvételeihez, a „népies" és „arisztokrata" hangzásvilág és jelenettechnika fordulataihoz.
Kutszegi Csaba kritikája a Magyar Táncművészeti Főiskola IX. évfolyamos hallgatóinak vizsgaelőadásáról
...a tiszta, igényesen megformált, kitartott pózokat igénytelen karmunka és alulteljesített átkötő lépések kísérik, melyek esetenként alaposan le is rontják a produkciót.
Kutszegi Csaba kritikája a Mint a fagyöngy előadásáról
Gemza abban a tartományban társítja a mozdulatot és a szót, ahol mindkettőnek egyszerre van konkrét és szimbolikus értelme, ahol egyik illusztrálja a másikat és viszont (és egyiknek sem zsenáns a szerep), és ahol mindkettő egyaránt hat értelemre és érzelmekre.
Kutszegi Csaba kritikája a Tántorgókról
A kitűnő táncok mellett nagyon tetszett az erőteljes, szimpatikusan nyers, helyenként kifejezetten expresszív színészi játék. A legjobb példa erre az Újvilágba érkezés utáni regisztráció és orvosi vizsgálat.
Vida Virág kritikája a Csak táncolunk... előadásáról
Az est tanulsága szerint a klasszikus tánccal foglalkozó koreográfusok kortárs ideája jó egy évtizedes emlékekre épít. Az alkotók mintha megragadtak volna az akkori trendeknél és azok imitálásánál; nem képesek szabadon engedni fantáziájukat vagy legalábbis tájékozódni az újabb irányvonalakról, ha már mindenképpen szükség van sorvezetőre.
Ady Mária kritikája a Mindenre nyitottan előadásáról
A Berlinben élő argentin Constanza Macras rendezése két irányból tesz kísérletet, hogy kihúzza a hallgatás méregfogát. Nem kívülről-felülről, hanem romákkal karöltve, belülről fogalmaz...
Sárosi Emőke kritikája a Belső gyermekről
Simányi Zsuzsanna koreográfiája stilizáltan mutatja a táncművészet széles spektrumának lebutított, közérthető szegmenseit – ezt értik ma, ez eladható és fogyasztható.
Szemessy Kinga kritikája a MU Terminál – C estről
A hetedik évfolyam egy, a náci propagandafilmjeiről elhíresült hölgy ihlette és egy lokálszagú darabbal zárja terminálos pályafutását. A paletta vegyes; heterogenitást, kommersz és intellektus felé egyaránt nyitó közeget sejtetnek a szinopszisok.
