Egy országban több valóság
Szoboszlai Annamária kritikája a Magyar Graffitiról
Sok a jelenet, sok az absztrakt-összetett kép, sok az anyag – és ekképp kevés. Elkélne némi sűrítés, vágás, hogy a kicsavarodó nemzeti
Szoboszlai Annamária kritikája a Magyar Graffitiról
Sok a jelenet, sok az absztrakt-összetett kép, sok az anyag – és ekképp kevés. Elkélne némi sűrítés, vágás, hogy a kicsavarodó nemzeti
Kutszegi Csaba a XXV. Zalai Kamaratánc Fesztiválról
...igen biztató, hogy az autentikus kategóriában is többször, markánsan érezhető volt a friss szemlélet, a műfaj szabályait, követelményeit,
Sárosi Emőke jegyzete A MaszkUráról
Maszkok, stigmatizáló rítusok, kéjes kettősök, vad orgiák. Az 1990-ben alakult sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttest már három alkalommal
Péter Márta kritikája a Gyöngyszólamról
...nem tudni, hogy az alkotók az autentikus női témák újabb megformálásaival hozzá akartak-e tenni valamit ehhez a jelenhez, volt-e bennük ilyen igény,
Vida Virág kritikája az Axis Mundiról
A jelmezben mindenki a stilizáltságra törekedett, volt, aki a zenét gondolta újra, mások kortárs tartalmakat töltöttek a kor ütötte hiátusokba. A
Kutszegi Csaba jegyzete a Táncművészeti Bizottság tanácsadó testületének alakuló üléséről
A titoktartás vs. tájékoztatás kettősségéről Kovács Gerzson Péter
Kutszegi Csaba kritikája az Ami a szívedet nyomja előadásáról
Juhász munkái akkor is ízlésesen pasztellesek, ha harsány színekkel dolgozik. Ez utóbbi a jelmezekre, cuccokra igaz, a színpadi kamaszokban viszont
Kutszegi Csaba újévi gonzója
Mi következetesen valljuk az elkoptatott közhely igazságát: nincs jobb- vagy baloldali tánc. A régi magyar csárdást is úgy kell járni, hogy kettőt jobbra, kettőt balra (ez is
Konferencia Balatonfüreden – az elhangzott felszólalások szerkesztett, rövidített összefoglalása
Két jelenség azonban egészen biztosan nem kerülhette el a résztvevők figyelmét:
Kutszegi Csaba jegyzete a balatonfüredi Globál és lokál-konferenciáról
Magyar részről megfogalmazódott: a kilencvenes évek elején tárt karokkal fogadtak minket, komoly európai teoretikusok
Vida Virág jegyzete a Győri Táncművészeti Biennáléról
Az idei program, a korábbi évekhez hasonlóan igyekszik felölelni a szerteágazó táncművészet eltérő irányvonalait. Mindenféle
Szoboszlai Annamária jegyzete a Duna Karneválról
Tizenöt éves múltra tekint vissza a Duna Karnevál. Komolyzene, fúvósok, világzene, néptánc és kortárs tánc – olvashatjuk a korábbi
Kutszegi Csaba jegyzete a XXI. Szolnoki Országos Néptáncfesztiválról
Alternatív kortárs táncból autentikus néptáncba cseppentem, de szemem-lelkem nem rebbent, hisz mindkettő én vagyok. Ki is merné azt
Mozgóképes fesztiválajánló Mihályi Gáborral
1964-ben megszületett, évtizedeken át virágzott (a szakember szerint akkor és általa értek naggyá meghatározó
Petrova Miroljuba kritikája a Feketetóról
A zsivaj, dinamikus össztánc, bocskorveregetés és jövés-menés között a csendes, olykor csak énekkel, olykor szólótáncokkal kitöltött
Kutszegi Csaba jegyzete a Carmenről
Mindenesetre az aktív Antonio Gades hajdanán úgy táncolt a színpadon, hogy az embernek az volt az érzése: kicsit sem érdekli, nézik-e, vagy sem. Belső feszültsége
Kutszegi Csaba jegyzete a 60 év előadásáról
Bár a bő kétszer egy óra mélyenszántó tánctörténeti elemzésre nem nyújthat alapot, de általa megragadhatóvá válik egy
Két néző beszélget a Magyar Táncművészeti Főiskola néptáncművész-hallgatóinak estjéről hazafelé
Spicc Manci kritikája a Dózsáról
Ha történelmi parabolának vélném a látottakat, akkor a Pest határába csődített, majd rászedett és magukra hagyott szegény páriákat mai
Kutszegi Csaba kritikája az Álomidőről
Az álomban minden és mindennek az ellenkezője megtörténhet, élnek is az alkotók a szabad képi, hangi, tánci, műfaji, földrajzi asszociációk lehetőségével,