Török Ákos: Le kell menni kutyába?
Fehér Ferenc: Tofu P. Potter -
… egészen más dolog azt gondolni, hogy a színpadi kutya embert jelent, mint ténylegesen meglátni benne az embert. Előbbi okos gondolat, utóbbi drámai élmény.
… egészen más dolog azt gondolni, hogy a színpadi kutya embert jelent, mint ténylegesen meglátni benne az embert. Előbbi okos gondolat, utóbbi drámai élmény.
… a kordonon kívül rekedteknek mindez inkább csak nagyszabású összművészeti ingerhalmaz marad, mintsem egy művész megelevenedett alkotói világa.
A hattyú egy férfi: egy szépséges férfi, akinek repdesése, elesettsége, érzéketlenséggel és kegyetlenséggel keveredő nárcizmusa mérgező.
Az a köztes állapot kerül a fókuszba, amely „már nem hernyó, de még nem is pillangó”, egyfajta „szürke zóna”, tele misztikummal.
... a csapat egy – vélhetően – élethosszig tartó szellemi és művészi utazás állomásait mutatja meg időről időre a közönségnek.
A mozdulatok nem történeteket mesélnek, sokkal inkább hangulatok, érzések, viszonyok tükröződnek egy-egy lépésben.
Az együttesben generációváltás zajlik, és a fiatalok mintha a klasszikus irányt vinnék tovább, talán túlzottan is ragaszkodva a hagyományokhoz.
Nemes Zsófia az Agapéval a teljességre törekszik, mindent meg akar jeleníteni, mindent el akar játszatni a táncosaival, mint egy lelkiismeretes enciklopédista, nem hagy ki egyetlen szócikket sem.
Beszippant a miliő, miközben az embermassza élni kezd: felfelé, a fény és az oxigén felé törekszik.
Néző szerepünkre egészségügyi maszkot húzva néztük az előadó szerepükre különféle maszkokat húzó táncosokat. Úgy tűnik, a színpadon (és a nézőtéren is) keressük önmagunkat…