A térdcsapkodás diszkrét bája
Magyar Nemzeti Táncegyüttes: Régi tánc, új nemzedék; Duna Táncegyüttes: Tájképek / Nemzeti Táncszínház -
Azzal, hogy új rendszerben jelennek meg a néptánc motívumai, új fényben látjuk őket.
Azzal, hogy új rendszerben jelennek meg a néptánc motívumai, új fényben látjuk őket.
…a rázúduló világ, zenék, képek, pop- és bulvárkultúra viharverései között, a füstként be-bezúduló homályban semmi mást nem csinál, mint: van.
A BLKDOG táncosai a hip-hop formanyelvén kezdenek beszédbe a fekete fiatalok esélyeiről, boldogulási lehetőségeiről…
Nem állítjuk, hogy ehhez lehetetlen lenne nézőként kapcsolódni, de azt igen, hogy az alkotók nem igen könnyítik meg ezt a találkozást.
…ötletek, felvetések több-kevesebb sikerrel egymás után illesztett sora.
A szoknyák a vége felé is csodásak, „autentikusak”, kifejezetten izgalmassá teszik a mozdulatokat: szép íveket írnak le tánc közben, mesélnek a viselőjükről.
A szöveggel egyébként semmiféle olyan szellemi tartalom nem kerül a darabba, mely a táncosok révén, a mozgás nyelvén önmagában is ne volna képes artikulálódni a színpadon.
Az emberi mellett az állati viselkedésformákból is kapunk ízelítőt, pontosabban a kettő érintkezési pontjaiból.
…mit keres a Nemzeti Táncszínházban egy, a legdurvább laposföld-hívőkkel vetekedő, az amerikai kontinens lakosságának magyar, illetve a magyarok kozmikus (szíriuszi) eredetét hirdető elmélet?
Mintha az alkotók a szerelem és fájdalom mérlegből elsősorban a fájdalmat, a szenvedést akarták volna megmutatni. A férfi fájdalmát.