judy jamison

„Táncoló nő az élet, aki istenien eldobná magától női mivoltát, ha egész a felhőkig követhetné testének szökelléseit.” (Paul Valéry)

A képen Judith Jamison a Cry-ban, Alvin Ailey koreográfiájában. Fotó: Keleti Éva.

Kritika

Zoletnik Sophie: Bab(a); Louise és Daniel Relle: unfold/untold

Nem egy szerepléskényszeres, várandós anyuka mutatványa, hanem cirkuszművészetben testet öltő belső monológ…

Jegyzet

Héttorony; Az utolsó csárdás -

Az utolsó csárdás cím tehát nem azt jelenti, hogy KGP szerint a néptáncnak fellegzett be, hanem hogy a világnak.

Röviden

PR-Evolution Dance Company: Szinergia

Az első koreográfia inkább elkülönül a többitől, a második és a harmadik között van stiláris összefüggés, illetve az első és a harmadik között formai.