judy jamison

„Táncoló nő az élet, aki istenien eldobná magától női mivoltát, ha egész a felhőkig követhetné testének szökelléseit.” (Paul Valéry)

A képen Judith Jamison a Cry-ban, Alvin Ailey koreográfiájában. Fotó: Keleti Éva.

Kritika

Szeri Viktor: I Quit Ordinary Dancing / Trafó /

A darab úgy férkőzik a befogadó közelébe, hogy közben jelzi, nem akar semmi különöset mondani, közölni, nem vár tőled mást, mint azt, hogy jelen legyél.

Röviden

AHA Kollektíva: Senkiföldje / Trafó Kortárs Művészetek háza /

Itt minden innen van a bizonyosság határán, minden emlékeztet valamire, de mégsem az.

Jegyzet

OneTwoMany Collective: InThisTogether / Trafó

…olyan meggyőzőek, hogy nem egy lelkes kritikus mély jelentéstartalmakat lenne képes felfedezni a látottakban… Egyébként kétségtelenül van is bennük – ha a néző is úgy látja.