
„Táncoló nő az élet, aki istenien eldobná magától női mivoltát, ha egész a felhőkig követhetné testének szökelléseit.” (Paul Valéry)
A képen Judith Jamison a Cry-ban, Alvin Ailey koreográfiájában. Fotó: Keleti Éva.
Végül kiteljesedik a metafora, és világossá válik, hogy a színpadi alakok nem egyszerűen utasok, ők maguk a vonat.
…a néptánc – minden megkongatott vészharang ellenére – él, mozog, fejlődik, virágzik, átalakul.
…humoros áthallás, hogy a Kubát idéző latin tánc mellé mintha a Havanna lakótelepet vetítenék ki.