„Táncoló nő az élet, aki istenien eldobná magától női mivoltát, ha egész a felhőkig követhetné testének szökelléseit.” (Paul Valéry)
A képen Judith Jamison a Cry-ban, Alvin Ailey koreográfiájában. Fotó: Keleti Éva.
A darab úgy férkőzik a befogadó közelébe, hogy közben jelzi, nem akar semmi különöset mondani, közölni, nem vár tőled mást, mint azt, hogy jelen legyél.
Itt minden innen van a bizonyosság határán, minden emlékeztet valamire, de mégsem az.
…olyan meggyőzőek, hogy nem egy lelkes kritikus mély jelentéstartalmakat lenne képes felfedezni a látottakban… Egyébként kétségtelenül van is bennük – ha a néző is úgy látja.