A Tchaïkaóda a színházért, a profán, de szent színházcsinálókért, a csodálatos, kiismerhetetlen női lélekért, minden tenni akaró, kreatív, értéket létrehozó emberért.
Nálam mindent vitt a második nap utolsó előadása, a belga Compagnie Belova–Iacobelli Tchaïkája.
…a föld felé mutató erővonalakban fölsejlik az élet egy lényegi, spirituális aspektusa: mindenki része egy nagyobb egésznek.
Elképesztően hatásos, izgalmas mozgást mutatott meg, olyan tánc addig még egyszerűen nem volt.
Mindkét klasszikus remek ugródeszkaként szolgálhat, ha az alkotóknak van bátorságuk fejest ugrani, és egy kortárs olvasatot a felszínre hozni.
A dramatikus gondolkodást vagy egyszerűen a tartalmas gondolatiságot nagyon fontosnak tartom a táncban…
Míg a Car(wo)men inkább csak inspirációként tekint Merimée regényére és Bizet operájára, a szegedi Leara történetet is elmeséli.
„Ezt nem hiszem el” – mondja a szünetben a mellettem ülő lány a partnerének, akik, mint kiderül, mindketten a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói.
A hét zseniális táncos által megjelenített karakterek közt kibontakozó kapcsolatok, alá- és fölérendeltségi viszonyok a szeretet nélküli emberi kapcsolatok kínzó képét mutatják…
Hogy miről szól a Pardes? Röviden: semmi könnyen elmesélhető konkrétumról nem szól, hanem egyszerűen Mindenről beszél.
A belga Peeping Tom, Gabriela Carrizo és Franck Chartier 2000-ben alapított táncegyüttese három, tartalmilag összefüggő darabot mutatott be a Nemzeti Táncszínházban: Az eltűnt ajtót, Az elveszett szobát és A rejtett padlót.
Az előadáson az volt a legnagyobb dilemmám, hogy melyikért rajongjak jobban.
Kozma Johanna szelíden megkérdezte, hogy tulajdonképpen mi a baj ezzel a világgal, Tóth Laura azt válaszolta rá, kb. az, hogy ilyen.
A két előadás, melyet most ajánlok, más-más módon, de az ember lényegét igyekszik kitapintani: a Pardes a lélek testhez kapcsolódásának spiritualitásában, míg az INK a tudatalattiban.
Legyen szó egy megfeszített, majd rezegni kezdő rugóról, repülőről, robbanásról, mindent eljátszottak.
Az első nap első előadásán várhatóan máris (szőke) bomba robban: a házigazda Miskolci Balett eljátssza legújabb darabját, a Kozma Attila rendezte-koreografálta Vörös napló – Marilyn Monroe történetecímű táncjátékot…
…a legnagyobb baj az, hogy már nem tudunk különbséget tenni a magas színvonalú sorozatgyártás és az igazi művészi különlegesség között.
…lesz misztikum és abszurd borzongás, vetítés és Kék Duna, felnőttek, akik gyereket játszanak és felnőttek, akik felnőtteket.
A Színházi Olimpia keretében megrendezett Patchwork Fesztiválra három, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlható külföldi táncelőadás is érkezik a Győri Nemzeti Színházba.
